Fél Edit, Hofer Tamás: Néprajzi Közlemények 12. évfolyam, 3-4. szám - Arányok és mértékek az átányi gazdálkodásban és háztartásban (Budapest, 1967)

I. Munka - Az idegen munkaerő biztosításának módjai

olyan, mint a vasárnapi munka. Ha hat nap dolgozik és nem él meg, hiába dolgozik a hetedik napon,akkor sem fog meggazdulni... Azt hallottam az öregektül; mindenbül a rendes a jó. Se a tul kevés, se a tul sok. Nem voltak azok buta emberek, ha a levegőbe nem is jártak fel." Az_ide£en munkaerő_b^z^o_si_tá_sának módjai Az a gazda, akinek családjában nem volt meg a birtokhoz szükséges munkaerő, kettőt tehetett: felfogadott valakit, vagy "kiadott" a munkából. Felfogadni valakit; ez éves cseléd vagy cselédek alkalmazását jelenti, mintegy a család kiegészítését a hiányzó családtaggal, családtagokkal. Kiadni a munkát; ez vagy a legterhesebb munkáknak /aratás, kapálás/, vagy a föld egy része teljes megművelésének rábízása külső munkaerőre a termésből való részesedésért. Áramlott továbbá a munkaerő az átányi családok, az átányi gazdaságok között a munkacsere formájában is. Elvileg annyi értékű munkát adott a család, mint amennyit kapott, a különböző minőségű munkák kicserélése azonban kipótolhatta a családi munkaszervezetek hiányait, /a munkacseréről külön szakaszban szólunk./ Az átányiak szemében nyilvánvaló, hogy a szolgák hiányzó családtagokat helyettesitettek. így beszélnek; "ha családja nem volt a földjihez, cselédet tartott hozzá, míg a fia az iskolát el nem hattá... Míg nem arravaló vót a fia, hogy odaadta volna neki a lovat, mindig cselédet tartott... A cseléd kezébe volt adva a gyeplő éppen ugy, mint a saját fiának." Ha a fiúgyerek fölserdült, szükségtelenné vált a cseléd alkalmazása. Sárándi János tizenhat éves korában apja elé állt és megmondta: "már én elvetek édesapám, jövőre ne fogadjunk cselédet." /18 hold földjük volt, édesapja addig embercselédre bízta az igásmunkát./ A legfiatalabb "kis szolgák" ugy segítettek a gazdának, mint más családokban az éppen iskolahagyott fiu. így