Fél Edit, Hofer Tamás: Néprajzi Közlemények 12. évfolyam, 3-4. szám - Arányok és mértékek az átányi gazdálkodásban és háztartásban (Budapest, 1967)
II. Lakás - Jegyzetek
el. Ahogyan abbamaradt az istállói tüzelés, hidegebbek lesznek az istállók, elkezdik a nádtetőt belülről sárral tapasztani. A szellőzés kedvéért azonban a legfelső lécközt tapasztatlannl hagyják. Az újabb kis istállókat deszkapadlással látják el. Télen a deszkát vastagon beterítik polyvával, hogy meleget tartsonj a többi évszakban, amikor az állatok párája nyirkossá, fülledte teszi a levegőt, egy-egy deszkát felnyitnak, el is távolítanak esetleg. Szellőzés célját szolgálja az istálló hátsó falába vágott lyuk, csaknem szemben a bejárati ajtóval. Még inkább ezt a célt szolgáják a két vagy három fele nyíló külső ajtók, miket nyáron szokás a rendes ajtó helyébe felszerelni. 43. A tüzelőhely sokszor ásott, kőlapokkal bélelt gödör, melybe tüzelés végével Összekotorják a parazsat s amit tőzeggel vagy kőlappal fednek le, hogy szükség esetén éjjel vagy reggelre kelve, feléleszthessék. Máskor a tüzet az istálló földjének egy erre a célra kiszemelt helyén rakják meg. Az istállói tüzelés elsősorban szalmával történt, egy idős férfi, rendesen az öreggazda táplálgatta egy e célra szolgáló csörgős piszkavas segítségével szálanként szinte a kis tüzet. Vastagabb faágat, tőzeget csak akkor tettek rá, amikor hamvát, parazsát akarták tartósítani. Ennek a szalmatfíznek egyenletes füstje fölé aggatták fel a gerendákra a leölt hízott sertés szalonnáját, húsát kolbászát, stb. füstölődni. 44. A tanyakertekbe a kisszékeket a törzsvendégek néha maguk hozták, másoknak úgy készítettek egyet-egyet a furófaragó emberek. A székek naphosszait az ollógerendán vagy a kaduc szélén voltak felrakva s a beszélgetésekre érkezők egyenként szedegették le őket, ki-ki a magáét. 45. Paamalyos temetkezésnek mondják azt a szokást, amikor a sírgödör oldalsó falaiba is vágnak egy vagy két koporsóhelyet, mit nem egyszer pallókkal ki is bélelnek s csak
