Fél Edit, Hofer Tamás: Néprajzi Közlemények 12. évfolyam, 3-4. szám - Arányok és mértékek az átányi gazdálkodásban és háztartásban (Budapest, 1967)

II. Lakás - Jegyzetek

leiktől, hegy az ő idejükben ismeretlen volt a gyújtó* A házban a kemence vagy a szabad tűz parazsát őrizgették a "tüzelgető öregasszonyok", takargatták, nehogy kihunyjon, s szükség esetén lángra lobbanthassák-A-tfiz hónapszámra se aludt ki a házban. Ha valamilyen okból mégsem tudták volna megőrizni, a szomszédból kértek parazsat, mit külön erre a célra szolgáló kis parazsas bögrében hoztak el. Tíízcsiholő készsége a pipás férfiaknak volt: egy darabka, kovács által formált acélból, kis kovakőből és taplóból. A taplót maguk szedték a fákról, főzték, puhították alkalmassá. E század elején még akadtak öregemberek, akik tüzet "csiholtak", bal kezükbe szorosan a kova mellé fogták a kis darabka taplót s a jobb kézbe fogott acéllal addig csiholták a kovát, míg a belőle kipattanó szikra a taplón tüzet nem fogott. A tüzes taplódarabkát azután beletették a pipába, a dohány tetejére s erőteljes szívogatással gerjesztették a dohányban parázsló tüzet* A kénesfejü gyufa azonban egyre nagyobb tért hódít, már a mult század végétől kerültek elő gyufatartók, mik a kemence torkán, száraz helyen állottak a gyufával. Kiszámítódott pontosan a fogyasztás mennyisége is: egy pipás embernek két napra volt elegendő egy skatulya gyufa, beleértve az asszonyok kevés gyufafogyasztását is. 28. De csak elvétve, mert a gazdasszony étkezés alatt rendesen nem ül az asztalhoz; felszolgál, adagol, kínál. Amikor mindenkit kielégített, akkor lát csak az evéshez, nem egyszer állva vagy kisszéken kuporogva. 29. Ha van elegendő ülőhely az asztal körül. Ha a férfiak betöltik a helyeket, amint már említettük, az asszonyok a kemence körül étkeznek. 30» Előfordulhat vasárnapi és ünnepi étkezések után, hogy a gazda egész délután bennül az asztalfőn, mert hazajöttek látogatóba maguk szárnyára ment gyerekei,akiket étellel-