Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 12. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1967)
Puskás László: Idő jóslás a mohácsi sokácok körében
Időjőslá3 a mohácsi sokácok körében 1964 december havában mohácsi néprajzi gyüjtőutamon az időjóslás két sajátos módjával találkoztam, mindkettővel sokác családoknál. Ezek: a Luca-napi búzából való jóslás, valamint a Diókalendárium. A téli gabonacsiráztató ritushoz fűződő termésjósló képzetekkel néprajzi irodalmunk ismételten foglalkozott./Vö. ujabban Vajda L»: Bitus-tanulmányok. II. Ethn. 1951. 62-72. 1. és Dömötör Sándor: Adalékok népszokásaink ismeretéhez. Ethn. 1S59. 345-358./ Mohácson a ritus egy lényegében tőle független jósló eljárással kombinálódik. December 13.-án, Luca-napján, a gazdasszony egy mélyebb cseréptálba földet szór, abba búzát vet, amelynek a mennyisége a tál nagyságától függ. A tálban a földet gyürü alakban helyezi el,ugy, hogy közepére még beleállithasson egy poharat, vagy bögrét, amit megtölt bab és lencse keverékével. Bőved este /december 24.-én/ három darab 20 cm magas és 1/2 cm átmérőjű viaszgyertyát szúr a Luca^napi buzatál közepében lévő pohárba. Az asztalon még egy gyertya áll. A néphagyomány egyik változata szerint a három kicsi gyertya a Három Sirályok, mig a nagy - általában a fehér gyertya - Jézust jelképezi. - A másik változatban a három kis gyertyát összefonják, egyszerű háromszálu fonással - "mint a kalácsot** - és ez a Szentháromságot jelképezi. A fehér, nagy gyertya, itt Í3 Jézust személyesiti meg. /Ezeknek a gyertyáknak a Bőved-estét követő három napon /:István, János, Aprószentek:/ van szerepük, amikor minden étkezésnél meggyújtja a házigazda azokat és amig a család étkezik, égnek./ Miután a tálat a fent leirt módon a gazdasszony elrendezte, - mégegyszer; a gyertyákat csak Bőved-este helyezi a Luca-napi buza közepén a lencse-babkeverékkel teli pohárba - a tisztaszobában álló banyakemence tetejére vagy a konyhában álló agyagtüzhelyre teszi fel.