Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 12. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1967)

P. Madar Ilona: Sárrétudvari hiedelmek 23

3» Vihar /villámlás, égzengés, jégeső, eső/ Sárrétudvariban "szegény időnek" mondják a vihart. Kikor készülődik - mikor mán itt a szele - összeszedik az apróállatokat,fedél alá viszik. A terhes nőt beküldik a házba. Az ablakokat, ajtókat becsukják. A tüzet eloltják "mert lehúzná a kóborgó villámot". Haragszik az Isten, bűnösök vagyunk, mondják az asszonyok suttogva. A gyermekeknek szájukra illesztett mutatóujjukkái tiltják meg a hangos beszédet, nevetgélést. Az ablakhoz állnak, egy-egy dörrenésre, csattanásra ijedten rebegik: "Istenem, Istenem bocsáss meg minékünk" majd azt találgatják, hogy merre esett le a villám. Az istentiszteletet abbahagyták vihar idején. A haltát az eresz alá, a csepegőbe vágták, ugy tartották, hogy akkor eláll a vihar. "Hej, hogy kutrifircolt /gyorsan ment/ szegény anyám a fejszéír mikor ilyen szegíny idő vót, mint az iccaka, oszt vágta balkézzel a csepegőbe, hogy húzza le a villámot, vagy vágja meg a lábát a táltos,vagy a boszorkány, ha közel merészkedik". "Ha a villám tüzet hajít /okoz/ azt csak tejjel szokták oltani, mert a viz csak terjeszti." Feltételezhető, hogy a táltos eledeleként számontartott tej azért oltja a villám okozta tüzet,mert a vihart sokak szerint táltos okozza, hogy viadalmuk ne legyen látható, és a tejjel való oltás kiengesztelő oldatként szerepel. A vihar utáni esőt összekulcsolt kézzel nézte végig a gazda, a ház előtt ülve, ha nem volt a határon. A tavaszi első égzengés idején "meghengergőznek", hogy ne legyenek rühesek, ne fájjon a derekuk. Hátbaverik egymást, hogy egész évben ne fájjon a hátuk. 4. Szivárvány Jelentőse: nem lesz több eső, "bátran mehetünk akárhova". /A korai szivárvány jelentését lásd a jeles napoknál./