Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 12. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1967)

P. Madar Ilona: Sárrétudvari hiedelmek 23

B. Blemek 1. Ttlz A tüz morgása időjárásváltozást jelent, né melyek szerint hideg időt. A régi öregek nem szerettek tüzet kölcsönadni, mert az haragot jelent. A lángoló tüz biztos harag jele. Ha duruzsol a tüz, "ki "bosszul rám" vagy "haragos vendég jön", igy szokták mondani. Mások szerint a gazda tér majd haragosan haza, ha a tüz morog. Gyufát szoktak gyújtani, és azt mondják,hogy amerre "ellobban", arra van a szeretőjük, vagy arra viszik őket a temetőbe. A tűzzel való álom haragot jelent. /A tüz termékeinek, szén, füst fontos szerepét lásd a gyógyításnál/. 2. Viz A vizzel telt edényből visszaöntenek egy keveset "arra mán mindenkinek rááll a keze". Régi szokásnak tartják, az okát nem tudják. Néhányan bizonytalanul megjegyzik, hogy "tán még azért, hogy ki ne száradjon a kut", vagy "mindig legyek benne viz", "ez olyan babonáskodás vót". Az udvarban levő kútnál éppúgy, mint az artézi kútnál "löttyintettek", "visszacsaptak" a vizzel telt edényből. A pohárból is kilöttyintettek egy kortynyit, az okát azonban nem tudják, "visszamaradt szokásnak" nevezik. Azzal próbálják magyarázni, hogy egy pohárból ittak. Mások szerint akkor inkább kiöblítettek volna poharat. Az "öreg Ajtai akkor is kiöntött egy cseppet a pájinkábul, mielőtt itta vóna, hogyha három centire vót pize, azt mondta,hogy a halottaké." Ajtai cigányember volt, magyaroktól nem sikerült a pohárból való kiöntés magyarázatát megkapni. Az újévi aranyvizet lásd a "Jelesnapi szokások" cimszó alatt.