Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 12. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1967)
P. Madar Ilona: Sárrétudvari hiedelmek 23
és a szószéken fekete teritő volt* Énekelni, fütyülni, zenélni nem volt szabad* A házaknál esténként felhangzó citerasző ezen az estén nem hallatszott* A hatóság rendelte el a zenetilalmat, de annak betartása a község lakóin múlott. Jelentős nap az egészség- és szépségrarázslásban* Nagypénteken kimentek fürödni a gödrök közé, hogy rühesek ne legyenek. Nagypénteken fűzfa alatt fésülködtek a lányok,hogy hosszá hajuk legyen. A kislányoknak ezen a napon fonták be először a haját, hogy szép hosszú legyen. Egyetlen közlő szerint az ellentéte igaz, n nem szabad nagypínteken befonni a kislány haját, mert akkor nem nő meg." A cél azonos. Ivartalanitásra ajánlott nap. "Azír, hogy Jézus is feltámadt, akit ezen a napon feszítettek meg. Hát ez is csak jobban meggyógyul ilyenkor, azt gondotok.** A lovat megúsztatták, "meggázoltatták" nagypénteken, hogy ne legyen rühes, mégpedig az Eszteré oldalon. "A birkát is megúsztattuk, hogy ne legyen rühes." Tyúkültetésre azzal az indokkal ajánlott, hogy "a nagypínteken ültetett csirkének nincs epéje.'"A szabógallért hosszúra vágták, hogy hosszú legyen a kender." Húsvét. A karácsonyhoz hasonló nagy ünnep. A gyermekek megajándékozásától eltekintve az ünnepre való készülődés azonos. A rózsavízzel való locsolás, a tojásajándékozás, valamint a locsolók megvendégelése egészen új keletű a faluban. A második háborúig alig ismerték. "Ha locsoltunk, a vederrel vőt, ótán is vederrel fejeztük be, ha rózsavízzel keztük, de akkor nem dilután locsoltunk, mint most, hanem reggel." ildozóc sütörtök ön tudván-tudva nem volt szabad sütni, mosni, mert a kenyér kővé vált volna, a mosóviz pedig vérré. Vagy elvitte volna a szél a ruhát. Aki elfelejtette, tudatlanba süthetett, moshatott, annak nem lett semmi baja. Pünkösd napjához nem fűződik hiedelem. Második napja a "játszd 1 * utolsó napja volt.
