Cs. Pócs Éva: Zagyvarékos néphite (Néprajzi Közlemények 9. évfolyam, 3-4. szám; Budapest, 1964)
Tovább követhetjük a fokozatokat. A kérdezett negyvenhét adatközlő közül Bora tárolja* volt a legtöbbet tudd, legaktívabb és legőntndatosabb. Aktivitásban és öntudatban hozzá hasonló, de kevesebbet tudá v csak egy-egy részterületen tájékozott adatközlét már sokat lehet találni. Mint az eddigiekbél következik, ezek is a feltételezett legelső fokozathoz tartoznak. Az adatközlők további tipusain lemérhetjük a hiedelemvilág kihalásának folyamatát; ismert a sokat tüdő, de tudását, vagy legalábbis tudásának bizonyos részeit szégyellő, vagy kinevető, gúnyos megjegyzésekkel kisérő, vagy egyenesen letagadd adatközlő, aki titokban hiszi ős gyakorolja a babonát, továbbá a sokat tüdő, de esak néhány dologban hivő, valamint az egészen keveset tüdő adatközlő, akinek szórványos, csak alkalomszerűen fel-felbukkand ismertanyag már semmilyen szerepet nem játszik életében. Ha elég aktiv, uj világnézetét terjeszti is: oktatja, kigúnyolja a babonában hívőket, vagy babonás történet paródiákat terjeszt: olyan történeteket,melyek pontosan egy-egy ismert babonás történet formáját követik, a csattanénál azonban racionális magyarázatot tartalmaznak. - Hz a tipus szintén a neki megfelelőeket válogat ja ki a múlt eseményeiből /lásd az előszót/, de neki már a negativ esetekre van szüksége: "Sok bele is betegedett a bűbájosok gyógyitásaiba." Egy-egy adatközlő természetesen nem marad meg egész élete folyamán változatlanul egy-egy fokozaton. Bizonyos véletlen esetek visszaeséseket is okozhatnak. FI. egy-egy súlyos betegség, amikor a patikai orvosságokon kivül ijedtükben mindenféle szert kipróbálnak a legfel világosultabbak is: "Hordtam én doktornő, de az a tej nem ront rajta akkor se. Ilyenkor mindent próbál az ember." Tagy pl.: "Mostanában nem volt a tyúkhoz szerencsém,most megpróbálom babonásan, ahogy régen csináltam. Hátha most sikerül." Jól felismerhetők a különböző típusok ugyanannak a témának több adatközlő szájából származó kommentálásában: 1.