Cs. Pócs Éva: Zagyvarékos néphite (Néprajzi Közlemények 9. évfolyam, 3-4. szám; Budapest, 1964)

megfőznek, megmossák a levébe a kilist, utána kiöntik a keresztutra.

K 1084 Fttlfájás: "fészertetőkön, óltetőkön Telt olyan kőrózsaTirág: annak a víztartalmát kicsavarták, annak a levibül cseppentettek bele háromszor-négyszer, félnaponként, és akkor abból a fülbetegségből jobban lett, ha nem belső daganattól volt, ha nem az agyáról ment." - Hozzátartozik az 1101. pont alatt közölt gyógymód. 1085 Lábfájás hülóstől: Gyökerestől, földestől kihúzott paradicsomszárat forró vizbe tettek. Gőzölés után megmosogatták a levével a lábat, "míg csak langyos voltos viz. ízt háromszor kellett csinálni." 1086 Lábdagadás rontástól: "...éjfélkor ki kellett menni a temetőbe, oszt kilenc sirrul kellett füvet leszednyi Oszt azt megfőztük, oszt minden este naplementekor avval mostuk. Aztán azt mondta, hogy mindig arra öntsük ki, amőre a nap lemegy, a vizet* Oszt három hétre meggyógyult." 1087 Tallóseb; tallóvar: "...hoztak tallótövet, tövestül, földestül; búzát, árpát, mindegy és azt megfőzték és levével mosogatták." 1088 Vágás; persegés: "...gomboskórőt megfőzték, levibe megmosták." 1089 Fekély,kipattogott test: "...szedjen farkasalma levelit gomboskórét, fehér mályvát, tallót a határbul /kihúzni gyökerestül és a földtől megmosni/,istenustorát, meg szarka virágot, vagy búzavirágot, hogy ki legyen a hétféle, összefőzik, leszűrik. A sebes részeket mosogatják vele. 1089 Tallóvar: "ősszefőzve háziszappant, mézet, cukrot, pelyhet, zsálya meg bodza, meg más ilyesféle fűnek a főzetőt, meg a szappanszar /szappanalja/. Annyi fü főzetőt,hogy kilenc felé legyen. Tiz percig főtt, lemosta vele, elmúlt."