Cs. Pócs Éva: Zagyvarékos néphite (Néprajzi Közlemények 9. évfolyam, 3-4. szám; Budapest, 1964)

szobából: Jaj fisa, stár a véres veritek ver ki, mégse tudom as ajtót kinyitni. Másnap éjjel jól aludt Béla: na akkor meg rám fl.lt éjjel egy nagy veres mészáros. Megnyergelt. És ast mondta: Ka, most add a tanácsot. Most megnyergeltelek. Most elpusztulsz. Most megdögleas. istán a lányok ott valtak körülöttem. Jolánka bal kézzel odavágott, mikor a jajgatásomat hallgatta, erre aztán elment. Másik éjsiaka aztán én nem feküdtem le, szentelt?)szel végigmosakodtam, egyik oldalamra kést tettem, a másik oldalamra villát.istán éjjel járkáltam, de jött akkor is. Én aeg elkáromkodtam magam; az anyja hétszentségit. írre aztán elment. Utána kiabáltam; Az Úristen tördesse meg kezed-lábad,az basszon meg, aki csinált. írre aztán nem jött soha többet. Pedig nem voltam soha káromkodós. Kisült a gombolyag vége; Bugyi Tera szerelmes volt Bélába.Ugy tudtam meg, hogy jött hozzám; jaj, ne vegyék el tóletn Bélát! így tudtam meg, hogy <5 csinálta az egészet." "Akkor a Kutyaszögbe laktak, ugy hivták, Bugyi Mari. Él aég az az asszony most is, de fent laknak Pesten. Az meg nem akarta az anyja meg az apja, hogy ehhöl a legényhöl menjen férhül, ehhöl a Gubi gyerekhöl. Azt az anyósa ugy megrontotta, hogy nem tudott felkelni az ágyból, mindig feküdni kellett neki. Orvost hivtak neki, de az orvos nem tudott mit csinálni neki. 0lyan volt, mint aki meg van halva, dehát élt. Olvasót tettek neki a nyakára vagy a kézirej izzé-porrá szaggatta valami. Be nem láttak senkit se. Csak azt látták, hogy Mari küzd az ágyban avval a valakivel. Oszt ugy mentünk látogatni azt a Marit. Kihivták a papot, hogy áldja meg. Báadta az áldást, de az ágyból fölkelni nem birt. Harminc napig feküdt. Déli harangszókor, mig a delet harangozták a toronyba,az mindig a seprűvel birkózott. Ugy birkózott vele, mintha egy ember lett volna. Morgott is, de nem lehetett megérteni,hogy mit beszél. Harminc nap múlva felkelt. Oszt azt mond-