Cs. Pócs Éva: Zagyvarékos néphite (Néprajzi Közlemények 9. évfolyam, 3-4. szám; Budapest, 1964)

de előre kikövetelem, hogy én lessek a gazdasszony a lagsiba." "...Hát oszt elmentank Ladányba tüdős aszazonyhos. Én meg csak jajgattam, mert mindenem fájt. Édesanyámik a malomnál laktak. Beszélt oda a nővéren. Azt mondja é^sanyan: Hát menjenek, a Jő sas neviben! De csak a ként mellett tudott Telem menni, mert ha a kontrol lementünk, mar mintha leszakadt volna rólam minden has. Ahogy keresztülmentünk a rékasi határon, eccer elkezdi a kocsi alatt Talami: Jaj-jaj-jaj-jajjaj-jaj-jaj! Mintha ráment volna kerek. Jaj - mondom Károly, rámentél valamire a kocsival. íjj má meg! De még nem veit ki virradva egészen, olyan sötétes volt. Azt mondja: Minek álljak meg, nincs itt senki. Mondom: Hát nem hallod, hogy jajgat? Akkor ő kiszáll, oszt egyszerre azt mondom: Bban van, ni) A dunyhából niBtha nyomkodott volna valami kifelé. Aztán hajthatott, ne* fájt nekem semmi. Aztán, mikor megérkeztünk,kérdeztük, hogy ez meg ez a tudósasszony hol lakik. Mondták, hogy ott a templom mellett, abba a ki a szagba. Hát egy ö~ regasszony a kapuba áll. Azt mondja: Jaj de régen várlak már benneteket, de soká értek ide* Nem vettétek észre az uton semmit? Mondom oszt neki, hogy mikor as ujszászi határon átjöttünk, ott jajgatott valami a kocsiban, aztán ugy megnyomkodtam. Azt mondja, hogy ő vöt, sajnálta, hogy ugy fájt mindenem." 621 "Mikor kislány voltam, volt egy nagyon hamis kutyánk, oszt mindig a ganajon feküdt, nagyon megugatott mindenkit. Egyszer jött oda egy szegény ember, azt nem ugatta meg. Mondta édesapám: meg se vakkant az a kutya." 622 "Jenő bácsi meaélte: őt egyszer egy öreg ember elküldte pálinkáért, adott a kezébe eggy öt forintost, mondta, hogy fogja jól, de mire a kocsmához ért, már nem volt a kezébe semmi. Megijedt, hogy hogy fizeti ki a pálinkát. De azt mondta a kocsmáros: majd kifizeti,