Cs. Pócs Éva: Zagyvarékos néphite (Néprajzi Közlemények 9. évfolyam, 3-4. szám; Budapest, 1964)

579 "Aki boszorkány, as éjféli misekor, míg tart a harangszó, nem megy he a templomba. A harangszót bent a templomban nem hallgathatja. Csak azután mehet be, mikor elharangoztak." 580 "A bibájósok éjjel mindig mennek, nappal meg betegek. Rozi ángyó is olyan Tolt - mindig beteg volt. Pedig amúgy nagyon templomos rolt Rozi ángyó." "Telek Bigyi ...is abba sántult meg, a boszorkányságba. "Sokszor este nem volt semmi baja, reggelre össze volt verve." "Az apám utcájukba lakott egy néni} sokszor annyira Összetörték, hogy taligába tolta a család haza.Mikor kelepcébe került, és összetörték." 581 "Így asszony beteg lett - elhivták hozzá a ládányi embert. Az eljött hozzá, megcsavargatta a kezét,és azt mondta: Kelj fel, te piszok. De nem tudott felkelni, mert meg volt patkolva. Mondta is neki: Te piszok, a nyakadat kellett volna elvágni, nem megpatkolni téged. Tudta, hogy meg volt patkolva. Meg mikor jött befelé, azt mondta: Te piszok, mért forr az a tej az ablakba? Aztán a többiek meg nem láttak semmit. De a patkó rajtamaradt egész életére - harisnyába kellett neki járni; nem tudott cipőt húzni." 582 A boszorkány "halála óráján adja át a tudományt." "Mig boszorkány volt, meg nem tudott halni. A föld addig nem vette be, mig át nem adta a tudományát.így boszorkány nem halt meg soha." "Mikor haldoklik, hiv valakit, arra hagyja a tudományát." "Íz a Csöke örzsi is olyan volt, valaki sorolta, hogy halálakor nem ment be senki a lakásába, nehogy ráhagyja." 583 Kézfogással adja át a tudományát. 584 "A söprüt ha megfogja a halálos beteg, oszt amannál van a seprű másik vége, akkor rámarad a tudománya." 585 Ha nincsen senki, aki kezet akar velo fogni, "akkor a söprüre hagyja. Aztán arra marad a tudomány,aki megfogja a söprüt. Hiába nem akarja, arra marad." "Most