Cs. Pócs Éva: Zagyvarékos néphite (Néprajzi Közlemények 9. évfolyam, 3-4. szám; Budapest, 1964)
valakin végre nem hajtja. Oszlár Gyurinak is az apja valami ilyen halállal halt meg, nem a maga halálába halt megj felakasztotta magát, vagy szekér nyomta öszsze, vagy valami ilyesmi, és a léleklátó asszony azt mondta a feleséginek, hogy vigyázzon a gyerekre, mert az apja a gyereken valahogy végrehajtja a halálát. Ne engedje viz közelibe, kut közelibe,mert majd vizbe fog fulladni, vagy valami ilyesmi." "Aki öngyilkosságot követ el, nem mehet be a menynyek országába, mig el nem jön az ideje.Addig a földön ballangol." "Amelyik gyereket elsinkeli az édesanyja, annak azt újból meg kell enni, és megszülni. Addig nem mehet be a mennyek országába, mig azt meg nem eszi, ahány gyereket elsinkelt." "A vejemnek az apja, mikor legény volt, ott laktak, ahol most Kapásék laktak; oda jártak tanyázni az emberek a Gábor Bógyi istállójába. Egyszer csak kijött a nász,mondta nekik; nézzétek csak,milyen tüzes kardokkal hadakoznak a gáton. Aztán meg gyüttek a keresztig, és térdet hajtottak, hányták magukra a keresztet. Üdvözületlenek voltak, csatában estek el, vezekelniük kellett a földön." "Ilona beszélte, hogy hát az apja amott laktak a gátnál, ahogy van az a Jézuska az uton, az első utcába laktak. Aztán olyan legények voltak, mindig oda jártak el este egy kertbe ugy rendetlenkedni, mint fiatalok. Oszt éjfélkor mindig gyütt egy banda katona. Szépen fel voltak öltözve, oszt mindegyiknél tüzes kard volt. Oszt egy gyütt elő, oszt az kommandérozott nekik. Gyüttek befelé a faluba, oszt ott a feszületnél letérgyepeltek, imádkoztak, oszt a végén énekszóval mentek el. Ők meg mint fiatalok, lestek. De Mikor osztan felértek a gátra, akkor eltűntek, azt mondta a nász. Ugy mondták,hogy itt a Sinka halmán nagyon sok katona fekszik. Onnan járnak be imádkozni ide