Pais Sándor: Néprajzi Közlemények 9. évfolyam, 2.szám - A becsvölgyi gazdálkodás (Budapest, 1964)

III. Szántóföldi gazdálkodás

A répa Kerekrépa, torórépa is a neve. Néha vetnek pár szemet a tavasziak közé is, de rendesen rozstoróba vetik, ganajzás ős szántás után. Főzelékét is főznek belü, de leginkább állatokke étetik, vagy ha ném termett káboszta, éppenugy elteszik savanyáttdba hordóba, mint a kábosztát. Mikor megnyől novemberre, akkor jó idő esetén ott a fődön kühuzogattyák és éccérre lécsirázzák, lémeccik a levelét, még a gyökerét a farkincáját. Ha hideg van, csak a gyökerét meccik lé, csirasan vüszik haza, és otthon a pajtába vagy az istállóba csírázzák lé. A répát kütészik kupócba, szdmáve befödik és fődet raknak rá. Ilvermőlik. Igy ném podvásől még. A répát répavágőve vagy S-sel lévággyák dészkavállóba. A kézihajtásos répavágó sok helén az istállóba van. A csiráját knkoricaszárre szecskának vág-gyák. Mas má silózzák is, mind a termelőszövetkezetbe. Sokan jó takarmánynak tartják, mások még aszonygyák, hogy a répátn mégtetfesédik a marha. Mékkócosodik tülö. Csak önmagába etetnyi kevés. De ha mást is eszik mellétté az állat, jó a répa is. /A répa ném kapásnövény, csak azért tárgyaltak itt, mert félhasználása a burgondihoz hasonló,meg a tárolása is./ A kender Bégen többet termesztettek, de még mindig termesztik kis mértékbe. A kendért jól elkészétett fődbe vetik a kenderfődbe. Lapos helén, vizho köze. A kendérfődet tikszarre, még disznóganaj

je teréttik még. Szoktak ürülékét is kender alá szántanyi, fékáltrágyát. Vetési ideje Zsófi heté, tehát május középé. Szántás és hordozás után vetik. Utánna léhántozzák, vagy asszonyok a grábláve a fődet egésszen apróra zúzzák rajta. A kender kétfelé: virágos, még magoskender. Mikor a kender mégnyőtt, a virágoskendér sárgás vót. Aszt szokták elősször künyőnyi. föjjestü kühuzogattyák. A magos még fődbe marad. A künyőtt kendért kendérásztatő tokába vüszik ász-