Pais Sándor: Néprajzi Közlemények 9. évfolyam, 2.szám - A becsvölgyi gazdálkodás (Budapest, 1964)

III. Szántóföldi gazdálkodás

hogy a szál meg ne boncsa a kazalt. Legtöbbszőr a két végén pdznázzák és az ódaián fejezik be a kazalrakást. De néha a végén. Létráve gyünnek lé a kazalrakók. A pélvahordó és tőrekes legtőbször gyerek vagy nő. A piros kopasz buza pélváját 1917 dta etetik a lovakke, meg marhákke is. A lovaknak zabot kevernek hozzá. Régen még rozsot meg búzát is. A marháknak répát tesznek rá. A töreket magába is etetik, meg ráznak is vele. A pelvát pelváskutyóba teszik, köcölébe horgyák oda. Ha nincs hel a pajtában a pelvának, akkor a szómakazalba csinyának pelvakutyót. Lábakat alléttónak föl és fát tesznek rá keresztbe. A tetejére raktyák a kazalt, allu meg a pelva befér. Amire a szórna odáig elfogy, arra már a pelva is küfogy, nem ázik meg. A töreket törekkazalba raktyák, és szórnáve befödik. Az árpaszómát és zabszómát is külön kazalba raktyák és étetik. Tetejére rozsszómát tesznek. A zabszőma jobb etetnyi, mind az árpa. Zabszőmave ráznak legtöbbet. Mast má csak az emléke él annak, hogy régen a cséplés után a gabonát szórták .is, szelelték is. Palapátte nekidobták a sározott cséplőpajta falának, és a pelva ugy küment belü. A gép tiszta munkát végez. A termelőszövetkezetben még már aratócséplőgép is működik. A köles termesztése A kölest jó ganajózott fődbe vetik tavassze vagy rozstoróba aratás után. Szántás és hordozás ut<n vetik el, és bránnabátte léhátozzák. Kém köll asztán gondoznyi. A köles vetéséná van legtöbb babona. A köles vetésére menve nem beszét a vető. Nyevé alá 3 szé'm kölest té'tt, ugy vetett. A főd három torkába l-l szemét, a harmadik sorkáná behunyt szémrae háro jzor mégfordót, um mént le a fődrü, akkor a madarak ném ették még. Aszt szokták mcndanyi, hogy az asszonynak napkelté előtt mesztelennyen háromszor köll mékkerőnyi a kölest, akkor sé eszik lé a verebek /amég az embé'r ott jár, addi£ persze, hogy nem eszik lé/.