Pais Sándor: Néprajzi Közlemények 9. évfolyam, 2.szám - A becsvölgyi gazdálkodás (Budapest, 1964)

III. Szántóföldi gazdálkodás

csavarnak kötelet, abba kötik és a kepe végébe horgyák. Néha a kusza összeszedése csak a kepehordás előtt történyik még. Akkor eccérre nem is lehet, mer harmatos. A kuszábu szoktak régén hazavünnyi is a tikoknak, récéknek, ludaknak. Ha számahiány vöt, mikor a majorság küszette már a magot, a szómát a marhák alá terétették alomnak. Az aratás az őszi árpáve kezdődik* Következik a rozs, majd a buza és utánna a tavaszi árpa, meg a zab* Blőfordól az is, hogy a nagy melegbe a buza gyorsan beérik és i11énkor a rozsot haggyák, mer az nem pörög kü ollan gyorsan. A buza előbb kipörög, ha hirtelen megérik. 11lenkor csak up pörcög a gabona, lehet hallanyi, hogy érik. Mikor fögráblóták a fődet, még mindég marad el fej. Eszt a ludak szedik fö, ha ráhajtyák őket a toróra, meg a zsibapásztorjányok is szedegetik. Ez a fej szedés. Fejet szénnek, estig egy ölrevaló is összegyőllik. Aratás után eccerre kezdődik a torőszántás. Már akkor, amikor még a kepe a fődön van. A kepe általában két hétig szárad a fődön. Addig még kepében is érik a gabona. KUfujja magát. Asztán hossziszekérre raktyák és hazahorgyák. A kepéhordás A szekéren a kepét, illetőleg a kévéket az állatok hajtója, béres vagy kocsis raktya el. Az aratók, legtöbbször a marokszedő a kévéket kéveszóró velláve aggyá föl. A kéveszóró vella kétágó vazsvella, könnyen bele lehet szurnyi a kévébe, meg könnyen kü is gyün belüllö. Elősször a papkévét aggyák föl. Tréfássan monygyák is, máma egész nap a papba szurkát

am a vellámat. Az első kévéket az ódaközbe teszik. Elő kezdik. A kéve tojj ét teszik a rud felü az ódaközbe. Mikor az igy mektelik, a többit tojj éve hátrafelé raktyák végig a szekéren. Asztán rendszerint elő kezdik a rakást mast má uh hogy a ]'áve kötele esik a szekéródalra a feje befelé. Éggyiket jobru, másikat balru teszik kétsorossan. A széső kévébü ek kis cso-