Pais Sándor: Néprajzi Közlemények 9. évfolyam, 2.szám - A becsvölgyi gazdálkodás (Budapest, 1964)

III. Szántóföldi gazdálkodás

megy, hogy a kévé a jobb keze* felü legyen. Asztán léha jól és bal kezével fölveszi a maga felü levő kötélvéget, asztán áthajol a kévén és jobbkézze fövészi a kötél másik végét és a bal kezébe lévő végive összeszorittya, ugy, hogy a bal keze esik a testétü távolabb. Asztán csavar rajta éggyet jobra. Majd a bal kezévé mégfog-gya a mégcsavart kötél végit és a jobb kezévé a kötőfát küvészi a csxzmaszárbu vagy még inkább a nadrágszijj alu avagy a köténymazzag aln, asztán a kötőfáve csavar éggyet a kötélén és aláfordéttya. A bal lábáve a bekötött kévét átfordéttya a másik felére, ugy hogy a kötés allu marad. A kuszált szálakat leszedi a kővértt. Um monygyák eszt, hogy a kévét mégfejik. A kévét térde is segéttik öazaz enyomnyi kötéskor. Ebbe hamar eszakad a nadrág térde. Ezér hasznának kötént, hov véggye a nadrágot. A kötőfát sokan háttu teszik a nadrágszijj alá, mások meg a hasukná tartyák. Megszokás dőga. Az aratás kezdése után 3-3 óra múlva az aratók e vótak fáradva, hervadva. Akkor az első kaszás aszonta; Egyék még a ki sebedét. Később tízórainak hiták. Nem sokat ettek, ék kis hust, kényeret, vöröshajmát* Asztán arattak tovább. Déltájba lestek már, mikor hozzák az ebédét. Mikor látták az ebédhozó fején a kerekkosarat, aszonták, főket a déli csillag, ott gyün. örömmé látták. Régén az ételt cserépfazékba vütték asztán cseréptálba ktttőtötték és kiki vette a kalánnyát ős közös tálbu ettek fekve vagy ttvö. Borsót, rizsát, tésztalevest vagy krumplilevest. Néha tikot is őtek. Gyakori vét a rántott savanyó bürkes borsó. Püstőtt bürkévé készőt bableves vőt ez. Később külön tányérokat is vüttek. Tőt néha cukorborsó leves is. Asztán vót másik ételnek pogácsa, kalács, fánk, szivásgombóc, barátfülö, bukta, kőttrétes vagy gyúrt rétes is: túrós, tökös, tejfőlössen vagy zsirossan. As ebédét fa alatt fogyasztották el árnyékon. Tizet ittak rá, ha vőt bor aszt. A kaszások kissé mekkaiapáták a kaszajókat, kicsit pihentek is, asztán újra arattak uzsonnáig. Mikor a filozéra