Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 9. évfolyam, 1. szám (Budapest, 1964)

Sergő Erzsébet: Rákospalota népi táplálkozása

legtöbb földműres családnak ma is ran tehene, a jobbmóduaknak két-három tehenük ran, ma azonban már nem hordják be a tejet Pestre, Minden családnak megvannak a maga "kuncsaftjai" vagy ahogyan szebben emiitik, "családanyaja", és esek veszik meg a tejet a hastól, Izek a verik Rákospalotának más körzeteiből, a sem Őstermelők közül kerülnek ki. Minden tehén után a Közértnek leadnak 2.5 1 tejet/1950-es állapotok/. Ami ezenfelül marad, as a család szükségleteinek kielégítésére szolgál. Ha a tej véletlenül megmarad, tejfölt, illetőleg túrót készítenek belőle. Egyébként tejtermékeket, - vajat, tejfölt, túrót, - nem készítenek rendszeresen, mert jobban járnak, és kevesebb munkával jár, ha a friss tejet értékesitik. Cserépköcsögöt ma csak as használ, akinek nincs tehene és a tejet venni kénytelen. Az ilyen vevők cserépköcsögökben viszik haza a tejet. A tejgazdálkodás mai edényei zománcozottak. Izeket a zománckannákat a köcsögfáknak pontos másán és utódján, a "kannatartófákon* szárítják, szellőztetik. Tejfeldolgozó üzeme Palotán parasztembernek nem volt, csak az uradalomnak /Károlyi/, itt azonban csak az uradalmi tejet dolgozták fel. Ma a következő tehénfajtákat ismerik a palotaiak: "bonyhádi, magyar-piros, szementáli, néha a fekete holland"* 1945 előtt kb. 310 szarvasmarha rolt Palotán, 1946ban 140 uj gazda kapott tehenet. 1946-ban a szarvasaarhaállemány 532 db. Az állami gazdaságban 118 tehén, 67 borja ás 4 aoaállat van. • 4._Italok Víz

. Rákospalota vízellátása nincs a főváros vízhálózatába bekapcsolva, irtézi kútja sincs. A 3 éves terv során sok kutat fúrtak, amelyet az 5 éves terv során is folytatnak. A palotai kutak közül csak kevésnek van jó vize. A kevésbé jó vizet főzésre, mosogatásra, mosásra használják*