Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 9. évfolyam, 1. szám (Budapest, 1964)

Sergő Erzsébet: Rákospalota népi táplálkozása

BiXOSPALOTA' N

ÉPI TÍPLÍLKQZÍSA I. Bevezetés Az alábbiakban Rákospalota öregfalusi részében végzett gyűjtéseim eredményét szeretném ismertetni. Rákospalota öregfalu rész az őstermelő lakosság lakóhelye. lözöttük a gyűjtést ezelőtt tiz évvel végeztem, igy adataim erre az időre mutatnak vissza. Azóta nem volt módomban az ujabb fejleményeket megvizsgálni, igy a maiként emlegetett adatok tiz évvel ezelőttre utalnak vissza. II. A konyha fejlődése Ebben a fejezetben a rákospalotai konyha fejlődését vizsgáljuk meg. A kérdés épitészeti részén tul, elsősorban az érdekel bennünket, hogy a tűzhely változása mennyiben ablakit ja át a főzés technikáját és befolyásolja a táplálék minőségét. Mivel a konyha a ház egyik helysége, előbb tekintsük át a palotai ház felépítését is. A házak anyaga általában sár: "verettfal*. Az adatközlők szavai szerint sok ház megérte már a 100-130 éret. Beosztása az Alföldön általános hármas osztat. /íz a házforma területünkön csak az 1860-70es években kezdett elterjedni, korábban egyszobás házak voltak./ Középen van a konyha, ebből két oldalra nyilik egy-egy szoba. Az első, a tiszta szoba az utcára néz. Sz a helyiség ma már kezd erősen átalakulni tároló helyiséggé, kamrává. A szoba berendezése nem változik meg, továbbra is itt vannak a szobába való bútorok, csak ezek közé elhelyezik a tárolásra szánt ótelnemüek egy részét is. Igy pl. gyakran állandó helye van itt a lisztnek, tojásnak, befőtteknek, lekvároknak, savanyuságnak. Disznóölés után pedig, - amikor minden hely