Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 9. évfolyam, 1. szám (Budapest, 1964)

Sárosi Bálint: Népi hangszerek

pöccintgetve verték ki a kiránt kisérőritmust. A játékban felváltva mindkét kéz szerepelt. Nemcsak mozsdótálat, hanem bádogkancsőt, fazékfödőt, üres bőröndöt, katonaláttát és még sok egyéb eszközt használnak országszerte alkalom adtán ütéssel megszólaltatott ritmushangszerként. Az ütéssel való megszólaltatás módja is sokféle lehet: ujjal, tenyérrel, ököllel, valamilyen eszközzel... Sőt eszköz nélkül - tapssal, emberi hanggal is lehet ritmuskiséretet improvizálni. Íz utóbbinak főleg a falusi, nem zenész cigányok /férfiak/ a kitűnő mÜTelői, akik táncaikat is énekhanggal és "vokális" ritmussal kisórik.^ Improvizált ritmuskiséretre általában táncalkalmakon kerül sor - olyankor, amikor csak dallamhangszer vagy énekhang áll rendelkezésre. Ma már csak rögtönzött jellegű táncalkalmakon élnek ezzel a lehetőséggel. Régebben inkább előfordult, hogy - főleg szegényebb helyeken - még lakodalomban is egy szál dallamhangszer /pl. citera vagy hegedű/ mellett improvizált ritmus kisérte a táncot. A 4. szám alatt tárgyalt teknő és a 6. szám alatt tárgyalt mosdótál kivételével az ismertetett ritmuskiséreti módok /vagy azoknak valamilyen változata/ országosan ismertek. A bottal dörzsölt teknőre csak a Dunántúlról /leginkább teknővájó cigányoktól/, az ütőgardont helyettesítő mozadótálra pedig csak csíki székelyektől és csángóktól van adatunk. Az improvizált ritmuskiséret régebbi, magyarországi múltjáról egyelőre nem állnak rendelkezésünkre adatok, miután ezt eddig a tudomány nem méltatta figyelemre. Sárosi Bálint Jegyzetek 1. 5-600 mm hosszú, 40 mm-nyi átmérőjű sima hengeres juharvagy valamilyen keményfa.