Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 9. évfolyam, 1. szám (Budapest, 1964)

Takács Lajos: Mese és olvasmány egy mesefenntartó közösség életében

- m változás történt. iáig a mesefenntartó közösség lazulatlanul, harmonikusan egybetartozott, a közősségben a harmonikus szellemiséget hüem kifejező művészi mesék éltek. Ezeknek a meséknek a passzÍT tagok is, amint már sokszor említettük is, majdnem aképpen részesei Toltak, mint az aktÍTak. A közösség felbomlásával azonban a passzÍT tagok aránylag rosszabb helyzetbe kerültek, mint az aktívak. Az érdeklődő és nagy művészi igényű emberek, megkeresték a körülményekhez képest fellelhető könyvet,vagy ponyvafüzetet,de az, aki csak hallgatta a mesét, a mesélés megszűntével nem találta meg mindjárt az ttj művelődési formát. Ezek egyrészt a régi hagyományok torzult formáit tartják fenn s mesélgetnek "elrontott* művészietlen "meséket", másrészt pedig a kiválóbbak hulladékait,a véletlenül hozzájuk jutott könyveket szedik fel.Legnagyobb részük szinte a teljes kulturáltlanságban él. Nem hallgat mesét, de nem is olvas, "semmit sem csinál." E helyzet kialakulásának egyik legfőbb oka, hogy a kisparaszti életben az ember csaknem teljesen izolálódott és összejöveteli alkalom nélkül maradt. Nem is igen Tan pénzűk, ami a könyvek megvételéhez szükséges volna,sem idejűk, amikor olvashatnának. Az emberek egész héten át megfeszítve dolgoznak s vasárnap leginkább csak "beszélgetnek." Is es a beszélgetés is egész más jellegű már, mint a korábbi - bár még ebben is sok eleme él a múltnak és a hagyománynak Életűk apróbb eseményeit mondják el egymásnak, komolyabb szerkesztés nélkül. fakáos Lajos Jegysetek íi Nagykunsági Krónika. Karcag. 1922. 5 1. 2. A maki plébánián található Tisita Camnóniea adatai szerint.