Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 9. évfolyam, 1. szám (Budapest, 1964)

Takács Lajos: Mese és olvasmány egy mesefenntartó közösség életében

is él as ember emlékesetében s a kösneggyősödésben, mint "jó könyves" "jó olvasó* ember. Azonban az 6 életében is található bizonyos egyéni fejlődés, a könyvek által még kevéssé fellazított szóbeliségtől a csaknem tiszta írásbeliségig. Igy emberben nem tmd egy nagy fejlődési folyamat agy végbemenni, hogy eses fejlődés minden egyes mozzanata kicsapódjon sonne. Így ember a fejlődésnek csupán egy szűkebb idejében lehet, hogy ugy mondjam, az egész közősség fejlődési irányának mutatója. Takács Pál András fiatalabb korában már ahhoz a csoporthoz tartozott, amelyben a könyvekből is mesélő Gazda T. Jőssef volt a vesétŐ egyéniség. Tiszont még e közösség mesét fenntartó közösség volt, főleg azért, mert tagjai állandóan együtt éltek és együtt dolgoztak. Azonban az említett körülmények következtében a mesemondás hagyománya lazult 8 egy modern és feltűnni vágyó ember számára követendő művelődési forma már az olvasás volt. Terméssetesen egy átlagon felüli ember, mint Takács Pál András is, a könyvekhez fog fordulni és ott keresi a művelődési lehetőségeket Tiszont, minthogy a kösösség, amelyben él,még követel meséket, Takács Pál András mesél is. I mesék azonban lényegesen különböznek a korábbiaktól. Elderült, hogy Takács Pál András egyetlen "rendes" mesét sem tudott, valamennyi "meséje" könyvből olvasott széphistória, betyártörténet, vagy másfajta ponyvatöredék. /Florenc és Lion, Csontos Szigfrid, a Hét bölcs mester - Ponciánus históriájal -, Genovéva története voltak kedvencei. Bz utóbbi kőt történet birtokában is volt. Betyártörténeteket tudott Bogár Imréről, Angyal Bandiról, Sobriról, Sóssá Sándorról és Fap Perkóról/. Szokott még mesélni tréfákat és sikamlós,kétértelmű történeteket is, azonkívül kincsásásról szóló boszorkányos, lidérces meséket. Tehát égessen mások voltak már a meséi,mint Gasda T. Józsefé, s e meséket jellemzőknek kell elfogadnunk as egéss mesefenntartó közösségre is, hiszen as elfogadta és fenntartotta őket. Sőt, e mesefenntartó kösösség na is élő tagjai Takács Pál Andrást még ma is, mint "jő nesélő"-t, tehát a