Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 9. évfolyam, 1. szám (Budapest, 1964)
Takács Lajos: Mese és olvasmány egy mesefenntartó közösség életében
mosok. Ilyenkor - s os a fontos a lámánkra I - csaknem állandóan együtt dolgoztak, együtt éltek s ha nyáron ás a nagy munkaidőkben kevés alkalmuk és főleg kevés idejük rolt a mesélésre, mégis ilyenkor a maihoz képest sokat meséltek. Minél régebbre tekintünk vissza, annál kevesebb summás és napszámos munkát tapasztalunk, annál kevesebb volt a "dolog": legeltetéssel, alkalomszerű munkával foglalkoztak s csak kevés földet müveitek s igy több idejük maradt a szemlélődésre "spekulálásra", mesélésre. A mult ssásad második felére a nagy meséiési alkalmak elsősorban télre maradtak. Ilyenkor folyt kinn as erdőn a favágás s a hason belül a sok,kisebb jelentőségű munka, mint pl. a morzsolás, fonás, fosztás, stb. Ssek mind olyan alkalmak voltak, ahol kis közösségek alakulhattak. A munka sem volt nagyon fárasztó, sietni nem kellett s a munkaközti szünetekben, vagy munka közben mesélhettek. Ások, akik erre as életre még emlékesnek - főleg a most sorra kerülő nesőlŐk - amellett, hogy gyermekkoruk,vagy a gyermekkorukban hallott korábbi élet folyását és as akkori aze 11 ami élet alakulását általánosságban ismertették,mindenkor emlékestek arra is, ki volt egy-egy ilyen mesemondó közösségnek^ együttmunkálkodó csoportnak a vezetője, kiemelkedő egyénisége, jő mesélő je. Sőt!Az egész akkori életet is csaknem mindig rajtuk keresztül, az ő tetteik, meséik révén ismerhettük meg tőlük. De még korábbról is, mint ameddig személyes tapasztalataik viszonyultak, tudtak egy-két olyan embert említeni, akik egy-egy összekerülő munkáscsoportnak ssellemi vesetői, mesélő! esetleg fő tréfaosinálői voltak. Ilyen emberek pl. Pőc Miska és Tölösi Vendel. Ismétlom, ezek nem "betyárkodásaikkal", tehát tetteikkel tűntek ki, s nem ezek révén maradt meg az emlékük, igas, hogy csaknem mindig a mesélöknél! - úgyszólván a mai napig as emberek emlékezetében, hanem szellemi kiválóságuk, mesélő tulajdonságuk, jélességük révén. Mi következik ebből? Először is egyénhez rögzítették a meséiést. Aztán ezt a me-
