Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 9. évfolyam, 1. szám (Budapest, 1964)

Sergő Erzsébet: Rákospalota népi táplálkozása

4._Különleges alkíilj^_táj)l_á].kozá8Í_ rendbe a/ A gyűj ÜJgetójj nyomait őr ző_o r vosságok készítése. Bár az orvosságok készítése nem tartozik szorosan a táplálkozáshoz, mégis itt említjük meg, mert olyan emlékeket őriz, amelyek kétségkívül a gyűjtögető gazdálkodás maradványai. A gyűjtögető gazdálkodás utolsó maradványainak kell tekintenünk, hogy "szegény asszonyok szedtek cigóriasalátát, keretmátrát. Iz szagos, mint a fodormenta". A "cigőria" gyökerét a jobbmőduak is szívesen megvették tőlük salátának. Ezek, a gyűjtögetéssel kapcsolatos szokások még ma is élnek, bár sokszor titkolják, nehogy babonának tűnjék fel. A fentemlitett ételféléket azért soroltuk itt fel, mert alkalmiak, egy-egy betegség esetén vagy egy növény termés-idényében használják fel őket. A gyűjtögető gazdálkodással kapcsolatos gyógyitónövényéket a következőképpen alkalmazzák: Pöldi tököt rozskovásszal Összekeverve a gyomorfájds gyomrára tettek. Ezerj6- fttteát étvágytalanság esetén ittak. Pemetefflteát a tüdőbetegek, akác-, bodza, hársfavirágteát pedig a köhögősők ittak. Fülfájás ellen a régi nádasházak tetejéről kellett olyan kőrózsát szedni, amelyiknek a levelei közül kinézett a víz. Ezt a kőrózsát össze kellett törni és a fájós fülre tenni. Ha kicsi gyereknek a hasa fájt, kamillateát adtak neki inni; nagyobb gyereknek sóska vagy ökörfarkkóróteát adtak. Székrekedésre anyalevelet vagy aszaltszilvát használtak, vagy ujabban a patikából vesznek kinaport

. Akinek pedig hasmenése volt, annak kemencében szárított, porrátört vadgesztenyét kellett bevennie. Rendszerint feketekávéban itták meg. Ha egy fiatal leánynak nem jött meg a menstruációja, pipacsvi raggal kevert vadszarkalábteát kellett innia. b/ Étkezések kollektiv munkák alkalmával Ezekről az étkezésekről csak igen keveset tudunk mondani. A régi aratás idején, - mint már emiitettük, - meleg ételt ettek. Ennek szükségessége a mezőgazdasági munka-