Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 9. évfolyam, 1. szám (Budapest, 1964)
Sárosi Bálint: Népi hangszerek
1 politúrosa st a fémrészek felszerelése előtt kell elvégezni. A húrakasittfk alá bőrdarabot rögzítenek és azt alulról felfelé ráhajtják a húrakasztókra, hogy a játékos kezét és ruháját védje a kiálló szögektől, húrvógektől. A tamburákra általában acélhúrt tesznek; a basszprím és a kontra legmélyebb húrja sodrott húr. A tamburabőgőt gyárban készítik. Csak annyiban különbözik a közönséges vonós bőgőtől,hogy fogólapján kotta drótok jelzik a kromatikus beosztást. A tamburák egyetlen külső tarrozéka - "hozzávalója" - a tambnraveró . Ez 10 mm-nyi széles, 40-60 ma hosszú, 1 mm-nyi vastag szarulemez - inkább fehér pataszaruból, mint tehén szarvából -, amit elkészítés előtt főzéssel puhítanak. Ujabban műanyag tamburaverőt is használnak. A tamburabőgőt vastagabb bőrből /talpbőr/ készült verővel szólaltatják meg. Néhány tambura - prim, basszprím és brács - fontosabb méreteit és hangolását a mellékelt táblásat mutatja. III» Skálabeosztás szempontjából háromféle tamburat különböztetünk meg: diatonikus , duplakótás és kromatikus tamburát. A diatonikus tambura hangsora mizolid /dur kis szeptimmel/c Az un. duplakőtás tamburan a kották a kromatikusán berakott első öt után két sorban folytatódnak: a kettő együtt alkotja a kromatikus hangsort ugy, hogy az első, diatonikus sort a második kromatikusra egészíti ki. Egyik-egyik sor a fogólap szélétől kb. a közepéig ér, de az "egész-hangok" /diatonikus kóták/ valamivel hosszabbak,mint a "felhangok" /kromatikus kóták/. A kromatikus tambura kótái félhangonkint
