Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 9. évfolyam, 1. szám (Budapest, 1964)

Sergő Erzsébet: Rákospalota népi táplálkozása

főzési készséggel ment az uj háztartásba. A nagycsaládok szétbomlása után is még mindig az anyós uralkodott a konyhában és ő főzött. A lányok még mindig nem az anyjuk mellett tanultak meg főzni, mert "amúgyis

f

'menyecskének mentek". Éppen ezért a házasságkötésnél nem volt lényeges szempont, hogy a lány tud-e főzni. Munkabirása a mezei munkánál, sokkal fontosabb volt a közösség szempontjából, mert a menyecske is kijárt a földre dolgozni. A szülői háznál nem is tanitották meg a lányokat főzni. A lánygyereket is engedték játszani 8-9 éves koráig. Azután a ház körül és a kapálásban segitett, 16-17 éves korában pedig férjhezment. Menyecske korában sem főzött, hanem kapálni járt. Mikor az anyós gyengülni kezdett, igy tanitotta menyét; "Gyere tanulni, én nem birom már mindig." Amikor az anyós elgyengült, megbetegedett, a menyecske vette át a konyhát. A konyha vezetését, annak szabályait a közösség, a gazdasági helyzet határozza meg. Mint már emiitettük, más volt a téli és más volt a nyári étkezés, más a szegény és gazdag paraszté és más a kialakuló munkásosztályé. Nézzük meg először a téli étkezés rendjét. b/ Az evés ideje Télen

. A múlt század végén téli időben 7 óra körül keltek fel. A Teggeli pálinka, sült krumpli vagy kásaleves, reszeltleves volt. A sültkrumplit vagy a málét a gazdaaszszony már kisütötte, mire a ház népe felkelt. A gyerekek is a kisült krumplit vagy málét vitték az iskolába tizóraira. A reggelire ivott pálinkát hosszunyaku üvegben osztották szét a család tagjai között. Délben 12 órakor ebédeltek. A XII. az. második felének hagyományos, a hét minden napjára meghatározott ebédjei a következők voltak egy középparaszt családnál: hétfő: szárazbableves /füstölthussal/ kedd: gölődin /krumplisgombóc/ szerda: krumplileves /füstölthussal/