Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 9. évfolyam, 1. szám (Budapest, 1964)

Sárosi Bálint: Népi hangszerek

szítok vállalkoznak. A készítés vázlatos menete a kővetkező: A készítő vastag fenyőfádé szkáből a tamburatestnek megfelelő sablont /4. ábra/ állít össze. - Fűrésszel, keményfából a sablon két végén levő kivágásba pontosan bele illő darabokat vág; ezek a leendő hang szer tőkéi

. - A nyakfelőli tőkére rászögeli a jávorfából késztilt, 4 mm-nyi vastag, oldal deszkák végét. - A két oldaldeszkát gyalupad szorítójában óvatosan hajlítja rá a sablonra; közben evőkanálba tett spiritusz lángjával melegíti, hogy jobban hajoljon. - A 8-as horpadásaiba pontosan beleillő kisebb sablonok segítségével beleszorítja az oldaldeszkákat a horpadásba és a szorítót rajtahagyja. - Az oldallapok végét, spirítuszláng segítségével, kézzel egymásután ráhajtja a sablon másik végére és rászögezi a tőkére. - A kész keretet a sablonnal együtt 2-3 napig benne hagyja a szorítóban . - Diófából 4 mm-nyi vastagságú 15 mm-nyi szélességű, az oldallapok hosszúságának megfelelő abroncsot farag s ezt lappal ráenyvezi az oldaldeszkák belső felső szélére; ez az un. háta szegély erősítésnek kell, hogy a hátat nagyobb felületen lehessen az oldallapokhoz enyvezni. - ugyancsak erősítés céljából, két keresztgerendát

?

hátahidat

, épít a keretre vékony keményfa lécből; egyik a felső domborulatnál, másik az alsónál köti össze az oldalakat. - A hátat ráenyvezi a keretre. Gyakori, hogy a sablonon készült tambura háta is enyhén domború: a hangszertest vastagsága középen 10 mm-nyivel nagyobb ,mint a két végén. Erre már az oldaldeszkák elkészí-