Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 9. évfolyam, 1. szám (Budapest, 1964)

Igaz Mária: A szarvaskői ólaskertek

gyan ezen összeírás szerint./ Az 1770-es Responsában már nem panaszkodnak a falusiak a talajra, kétségtelenül a termelési módok változása folytán: erdót irtottak. Vályi A. 1799-ben is azt írja, hogy "határja, minthogy mindenfelől nagy erdős s kősziklás hegyekkel vétetik körül, sovány!". A falusiak a talaj különbségeit nagyon jól ismerik. Köves, kavicsos, sankos /Felső Kis Lápa/, homokos, agyagos, nyirkos, sipák földeket különböztetnek meg. "Sipák a föld,ha olyannak teszi az eke, mint a nudli, sáros bokáig, ha meg kiszárad, kemény." (Hentes Tóth Miklós 40 é.) "Meg kell fogni az ekét, mert még elhajitja az embert is, mélyen nem lehet szántani, mert kiszárad." (TJ.Ő.) Legrosszabbnak a fehér agyagot tartják, a sárga nyirok valamivel termékenyebb, de se szárazon, se nedvesen nem jó szántani. Néhol "bolyongó" nagy kövek vannak. A nedves rét földje "pocsaras". Némelyik föld "megporzódik" de legtöbb rögös marad, meszezni kéne. Trágyázni minden 6 évben kell. Talán csak akkor volt jobb szerintük a föld, mikor még a "harasztzsir" benne volt, mikor erdő volt rajta. Azt tartják, hogy a traktor se bír ezzel a talajjal, "a göcsös földön átmegy", állítólag egy régebbi próbálkozás sikertelenségbe is fulladt. Az Sger patak, vagy mint a régi leírások nevezik, "folyó", kb. 2-5 méter széles, medre többnyire alig 20 cm. mély. A partja tetejéig ér a vize átlagos körülmények között is. A falu közepén egész tóvá lesz. Hóolvadásnél, nyári záporoknál, "könnyen összeszalad a hegyekből a víz, a patak mindjárt szétterül" (Punyi Lőrinc 57 é.). A falu alsó részeit is elönti ilyenkor. 1720-ban azt írják, hogy az áradások termékennyé teszik a réteket. 1770-ben is emiatt panaszkodnak. A talajviz általában elég magas, néha a mélyebb helyeken a 180 cm-t is eléri "a falubeli kutak is 3-4 méteren vizet érnek", ami nem nagyon tiszta. /Mégis kevés kát van./ Szárazságkor azonban, mint általában a mészkő hegyek vizei,