Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 9. évfolyam, 1. szám (Budapest, 1964)

Bene Zsuzsánna: Adatok a népi embergyógyításhoz a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Felsőzsolca,Sajópálfala és Arnót községekből

nek. A szülés folyamatát tiestátalan dolognak tartották. Éppen eiért az Öregek nem áldestak fel kossá tiszta, jó, még használható holmikat, lepedőt, ágyneműt, hanem eldobha. rossz rongyokat tettek a szülőágyba. így beszélt erről egy sajópálfalai adatközlőm- "Mikor kezdődtek a tolófájások, a moslékos vödörbe öntöttünk meleg vizet, arra ültem rá.* A szülőágyba pedig: "Rossz, meszes, szennyes ruhákat, mindéi féle rossz holmit szoktak az asszony alá tenni, mert sajnálták a lepedőt, meg a tiszta ruhát bepiszkítani" /Arnót/. Szüléskor vigyáztak arra, hogy lehetőleg ne repedjen fel a burok, hanem abban jöjjön a magzat a világra, s ha ez sikerült, "... akkor levágtak a burokból egy darabot, azt megszárították és zacskóba varrták, és ugy a nyakába akasztották a gyereknek.Azt mondták,hogy akkor szerencséje lesz.® A piacentával: "A mába azelőtt mindig megmosta vele a szülő nő arcát, hegy lemenjen a májfelt róla. A placentát aztán a trágyadombba elásták" /Arnót/. A bábá-nak nemcsak az veit a kötelessége,hogy a szülést levezesse, és még néhány napig, rendszerint egy hétig a csecsemőt, valamint as anyát fürdesse, lemosdassa, hanem kimosta a szennyes ruhát, s ha kellett főzött is. A gyermekágyas asszonyt nem minden osaladban kímélik. A szegényebbeknél a szülés után nem sokkal, már a második-kar*madik napon felkel s dolgozik, fős, takarít, ellátja a esaladet. A tehetősebb családokban viszont előfordul, hegy esak a harmadik héten engedik felkelni s még hosszú ideig kímélik. As újszülöttet "azelőtt nem öltöztették fel szüléé után, csak kendőbe csavarták /kb. pelenka nagyságú vékonyabb vászon ruha/ és ugy erősen leszorították a pólyába, fagy nyolc hétig tartott ez. Azért csinálták, hogy egyenes ember legyen belőle" /Arnót/. A foggal született gyermekről Felsős so Icán azt tartják, hogy "jósló lesz".