Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 8. évfolyam, 2-4. szám (Budapest, 1963)
Katona I.: Szeszfogyasztás - kocsmázás - mulatozások kubikmunkán
lagosan nyilatkoznak,védelmükre természetesen felhozzák az italok többféle rendeltetését, a vándorélet sajátosságait, a kocsma különleges fontosságát, ezen túlmenően észreveszik a táji különbségeket és a foglalkozási megoszlásból adódó eltéréseket is. Ezúttal az italozás terén tapasztalható változás menetére vonatkozó megfigyeléseik érdekelhetnek bennünket legjobban, amelyekben a kereset foglalja el a központi helyet. J mult századi nagy munkaalkalmakat kisérő mulatozásokra pl. igy emlékeznek vissza: "Az apám beszéte, hogy szómba ton-vasárnap bejárta ide /Szegvárra/ a kubikosok mulatni, mé nagy munkáilat vót. De még akkó kubikkä számótak. TJgy tett a mérnök, mikó mulattak: - Mulassatok - aszondja ő,-mos van Szegváron bankóhullás, de többet nem lessz! Hát nem is lett, mer mikó én elkeztem járni 98-ba akkó sé vót." 27 "Nem vót az kubikos, aki nem ivott" mondják ugyanolyan tulzással,mint ahogy a dohányzásról is szoktak nyilatkozni.^ Némi büszkeség is vegyül beismerésükbe: "Nem vót senki ojan mulatós, vígkedéjű, mint a kubikos. Ha egy mód vót, legjobban ki birta verekénni a munkabért." 30 őszinte lelkesedéssel, de utólagos bölcs önkritikával ecsetelik a legény- és a vándorélet szépségeit, amelynek útvesztőiből rendszerint a házasélet volt a kivezető, de könnyen a baráberek közé is lesüllyedhettek; M A hányt-vetett kubikoslegénynek a megállapodást, az otthont a házasság jelentette. Nagyrészt ágrulszakadt legények voltunk, akiknek se otthonuk, se hozzátartozójuk. Árva szegénylegények. Ahol dolgoztunk, ott volt a hazánk, otthonunk pedig a kunyhó. Keresetünket nem nagyon becsültük meg: ahogy jött, el is ment, nem vertük a fogunkhoz a krajcárokat. Mikor csak szerét ejthettük, elvertük és elkocsmáztuk. Nem kellett a fejünknek fájni a holnapért,mert reggel újra munkába állottunk ós újra volt pénz. Hitelünk is akadt bőségesen. Nem csoda, ha az életet is könnyelműen fogtuk fel." 31