Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 8. évfolyam, 2-4. szám (Budapest, 1963)

Dankó I.: Lápolás a Gyepesen

- 376 hajtása padig édességként kínálkozott számukra. Meglesték néha a vad méhet is és ha szerencsével jártak, visszajöttek érttik valami gyékény kassal. Hazafelé csikót vittek magukkal újságként vagy sáfránt az- asszonynak. A lápolók a Gyepesen úsztatott fát leginkább télen vágták ki. A havon-jégen a Fekete-Körös, illetőleg a Gyepes partjára húzták, szállították őket és aztán kora tavasszal, az idő megindulásával, elkészítették őket az usztatáshoz. A gyalog lápos igen rossz körülmények között dolgozott. Magán cipelte minden felszerelését. Vállain tarisznya vagy általvető volt, tele élelemmel. A tarisznya kötőjére ráhúzva a hátán vitte az üstöt vagy . később a bográcsot. Az egyik kezében a hosszunyelü csáklyát, a másikban könyökre hajlítva a fejszéjét vitte. Tavasszal különben is vizes, sáros volt az ut, még ott is, ahol egyébként száraz szokott lenni. Bocskorába mindig befolyt a viz, a tekerőkapcát gyakran ki kellett csavarni, mosni, szárítani útközben. A lápolők a fát mindig pénzért adták el. Csereüzletet nem ismertek. A csereáru hazaszállításával nem bajlódhattak. Otthon aztán a pénzt használták fel. Kellett nekik az erdőjog megvételéhez, a fa megváltásához is. A lápolók a Kötegyánban kapott pénzzel szekerekkel bementek Váradra, Tenkére, Aradra, Belónyesre és megvásárolták a kivánt iparcikkeket vagy élelmiszereket . így-egy lápoló évente hatszor-hétszer fordult. A tél és a nyári nagy dologidő kivételével szinte mindig uton volt. Jó menetel esetén a láp egy nap 9-11 km-t tudott megtenni. Visszafelé valamivel gyorsabb volt az ut, mert csak a hajót vitte vagy maga magát a lápos. A lápról már nem kellett gondoskodnia. Bszerint egy-egy közepes ut félhónapot vett igénybe, de ha hozzávesszük, hogy gyakran megérkeztük után pár napot álldogáltak is, dolgoztak a fával, elmondhatjuk, hogy általában husz nap volt egy-egy ut. Az egykori lápolás nagyságára és Kötegyán község életében betöltött nagy szerepére utal az is, hogy a helyi nép-