Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 8. évfolyam, 2-4. szám (Budapest, 1963)

Dankó I.: Lápolás a Gyepesen

J Többéves kötegyáni gyűjtésem során sok adatot nyertem a lápolókra.a lápolásra vonatkozóan. Ügy vélem, hogy erről a má­ra már majd ismeretlen, de még nem is olyan régen nagy fontos­ságú mesterségre, életmódra vonatkozóan több adatot már nem i­gen lehet összegyűjteni.Adatközlőim a község legöregebb, a ha­gyományokban jártas,jó emlékező lakosai voltak. Kimondták, a­mit a gyér leírások is említenek, hogy tudniillik a Gyepes va­lamikor nagy folyó, jelentős viz volt.^ Az ármentesítés és fo­lyószabályozás általános megindulása előtt már jóval szabályoz­ták, mert rendszeres áradásaival veszélyeztette a mezei mun­kát*^ A Gyepes voltaképpen a Fekete-Körös Feketetót és Görbed között kiszakadó jobboldali mellékága volt. Több kisebb pata­kot, csermelyt szedett fel magába és nagy kanyargások után,me­lyekkel Oláhgyepest, Hosszuaszót, Tulkát, Bajt, Kötegyánt és Sarkadot érintette Antnál ömlött vissza a Fekete-Kőrösbe.A ki­szakadásnál már 1830 táján elzárták.Tizét azóta a beláömlő pa­takok, erek szolgáltatták) ma pedig a medre közepén ásott kaná­lisban vadviz folydogál. Bégebben is, mostanában is "engednek" néha vizet a Gyepesbe a Fekete-Körösből, különösen nagy vizek­kor, hogy az árvízveszélyt ezzel is csökkentsék. Annak ellenére,hogy a Gyepest több mint 100 éve szabá­lyozták egészen a mult század 80-as éveiig nagyszabású lápolás folyt rajta, bár természetesen előzőleg ez a munka még nagyobb volt. A táj jó ismerője, Márki Sándor ia igy nyilatkozott,* de erről irt Fodor Ferenc ia.^ A lápolás elsőrendben neaa Gyepesen folyt,hanem az anya­folyón, a Fekete-Körösön. A Gyepesen és több más, hasonló eren "házhoz szállították" a fát. A Gyepesen folytatott lápolásnak csak helyi jelentősége volt, adatközlőim elbeszélései is csak

Next

/
Oldalképek
Tartalom