Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1963)

gyelők, a fiatalok é s az idősebbek, valamint a kártyaszeretők és a komolyabb elemek ide vonatkozó nyilatkozatai között,kétségtelen azonban, hogy a századforduló évtizedeitől a legutóbbi időkig ez volt a kubikosok fő szórakozása. Volt bizonyos különbség az otthoni, ill. a munkán a hétköznapi csendesebb és az ünnepi, fizetés utáni zajosabb mulatságok, kártyacsaták között, de lényegében a kártyázás nagy tömegek szórakozása volt.A kártyacsaták jelentős helyet töltenek be azokban a kubikos mesékben is, amelyek korábbi paraszti változataiban még kockavetós szerepel.10 A kártya e feltűnő népszerűségét elsősorban a kubikos életformájával magyarázhatjuk,de fejlett számoló és kombinatív képességeik is játszhattak ebben némi szerepet. A kártya szenvedélyének nem kívánatos mértékű elharapódzását a munkaviszonyok és az életkörülmények tették lehetővé, amelyek valósággal kaput nyitottak a különféle hazárdjátékoknak. Az említett lezüllési elmélet visszautasítása és a hazárd, valamint a kommersz kártyajátékok közti különbségek szem előtt tartása mellett is helyt kell adnunk Kiss Lajos megállapításának: "Italnál,mulatásnál nagyobb veszedelem, valóságos ragályos betegség a kártya. A kártyán csúszik el a kereset... A kubikosságból csak megélni lehetett annak, akinek előbbvaló volt a kártya meg az ital." A hosszú téli estéket odahaza rendszerint borozgatással, nótázással és szórakoztató jellegű kártyajátékokkal töltötték el, amelyekben minden családtag részt vehetett és nem annyira pénzre, mint inkább almára, dióra, bab- vagy kukoricaszemre stb., ill. a férfiak gyufára és cigarettára játszottak. A fiúgyermekek ekkor tanulták ki a játékok fortélyait, de a munkán csak akkor játszhattak pénzre, ha önálló keresők voltak. A kubikosok hazulról kimozdulva elsősorban utazás közben ver ték a blattot

: a vonaton az összeszokott kártyakompánia tagjai egymással szemben ültek, ölükben suba vagy a térdükön faláda, bőrönd, aktatáska stb. kártyaasztalnak: "Mikor eltűnik a torony,előkerül a zsíros, piszkos kártya és hozzáfognak durákot, máriást játszani pipaszó mellett, így töltik az időt, míg csak meg nem érkeznek arra az állomásra, ahol le kell szállani." 2 A munka színhelyén is igyekeztek minden kis szabad időt felhasználni tisztálkodásra, a szerszámok javítgatására, kártyázásra és egyéb szórakozásokra; különösen akkor játszottak esténkint, ha magánházaknál voltak elszállásolva. Pénz híján persze e rövid ideig tartó hétköznapi kártyapartik nagyon szolidak voltak és inkább