Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1963)
Egyik pakulár : ín vagyok a Diridé V.oé gorgoriden graboncziás deákja, Ki hétszer felsétáltam már e nagy világot, Még sem hallottam olyan nagy újságot: Hogy sétált a pánkó 1 az vajas bélessel, Mint két erős iiczkó a buzgan véressel. (326) líeglátám a harczot, én is oda menák, Hogypha valakinek segítségül lennék. Kócz^ farkas az anyádba, ne kapd el a hurkát! Komám aszszony szolgálója kergesse el azt a veszett macskát, Hogy ne dútse el a kis kantácska borocskát, Mert azzal kenyi meg a szegény pakulár a torkát. Kisebbik pakulár : Ne csodálkozz aszszony, fuss a kamarába, Hozz ki egy egész kalácsot, lökd a tarisznyámba! Zörgetik a kulcsot, pénzt akarnak adni, Ha mindjárt nem adnak, el sem fogom venni. 1. / Fánk. 2. / A macskát e szóval szokás elhajtani = Katze. Hantz Gyula gyűjtése. Kolozsvár. VII. (Személyek: Király, Szent József, Mária, Angyal,az Első és Második huszár a király kíséretében, Első, Második, Harmadik, Negyedik pásztor. A király két huszárjával bemegy a szobába s az asztal mellett helyet foglalj Szent József, Mária, Angyal és a pásztorok az ajtón kívül maradnak.) Első huszár : Ezen úri háznál már sokat nem késnénk, Minthogy a gazdának terhére ne esnénk. Míg nem Krisztus Urunk szent születéserői Valamit hirdetnénk. Király : Dicsértessék Krisztus a magas egekbe', Kinek Judeábanterjedett nagy hire; Mivel hogy született világ mentségére:
