Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1963)
Második pásztor: Jó hogy itt talállak, ép' téged kereslek, Mert magamba' lenni, megvallom hogy félek, Mióta csak élek. pásztor ember vagyok, Magam árnyékától el sem is szaladok. Ezen az éjjelen a mint legeltettem. Nem tudom hogy esett, majd el is révedtem. Szunynyadtam, az igaz, de azért ébren voltam, Hirtelen valami szép nótát hallottam. Felköltött a nóta és talpra ugrottam, Ki lehet, mi lehet? erről tanakodtam. Mondtam, félre nézek, nagy világot látok, Hirtelen valami diák szókat hallok. Ucczu! a bárányok ugratnak, bégetnek, Mondtam: Uram fial itten kísértenek! Ekkor hozzá fogtam, ugyancsak szaladtam, Jó pajtásim talán örökre elhagytam! Dicsőséges hirrel jöttem be hozzátok. Melynek jelentését illő, meghalljátok! Született a Jézus, ezt megtanuljátok! De hogy hol született, éppen Júdeában, Ennek leenyér termő mező varosában Nevében Betlehem istóriája Télnek idején barmok jászolába' Isten hozzád pajtás, már én odébb állok! Negyedik pásztor : Kedves jó pajtásom! hol vetted is magad? Tudod hogy a nyájat elhagyni nem szabad?! Nekünk ugyan a nyájat őriznünk kell: Egyik szemünk alszik, a másik pedig fülel. Ha juhász vagy, ne hagyd el a nyájad, Itt jön öreg apánk, megveri a hátad! öreg (kopogtat:) Első pásztor : Ki a', ki? Öreg : Nem ki, hanem be (az ajtót kinyitja). (Előbbre megy, bejön a) (313) Harmadik pásztor :
