Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1963)
Mokses (bejön s mondja;) Szalonnás jó estét kívánok Az házi gazdának! Ha nem volt vendégje. Lám már én itt vagyok! Összejártam az magas Havas hegyeket és völgyeket Térdig érő sárokat, vizeket, Még se találtam a szélid Jézuskára, •De már azt nem tudom hol vagyok! Ide jöttem éhéi a böcsülétés házhol Itt talá'tam a szélid Jézuskát. Azír» jöttem:.ötét imádni, Mivel utánna el fogok menni, Kulacsom fölhajtom. Vigyázz Vörös Gyurkó, Még borom még iszomj Angyal (csenget:} Glória. Gob kő (bejön:) Kolbászos iő estét szerelmes barátom! Látom barátom, a te álnokságodat. Hozzám való roszsz pajtásságodat! (301) Mokses ; Mér' hisz te engem rosz pajtásnak? Inkább hfhatnál jd felebarátodnak, Ï ogyha jő hírt tunnál mondani z öreg atyárul Es a Koredőrul! Utánnunk hozza borzas szakállát Irgeti-forgattya üres csutoráját $ üres a csutora, korag az ödala, Ha van a gazdának, a maj' tele agygya! Angyal (csenget:) Gloria! öreg (bejön:) A küszöbön akkorát zökkentem, Maj' kiszakatt a vín lelkem; Szalonnás jő estét, szerelmes barátim! Látom ti csak êszték-isztok Az öteg atyátokrü nem gondűkosztok,
