Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1963)

- Oda elkerülni, a hová szándékozik elmenni munkát keresni. - Elárulná-e ő amit itt látott? Azt mondta; - Hátha ugy kivánják, hogy ne, akkor 6 ezt soha el nem árulja. És akkor tanakodtak és akkor azt mondta neki a rablóvezér, az odahivatta az egyik rablóval,kikérdezte, sokat,mindent,és akkor megparancsolta neki: (Eakps is kukorékolt,minden, de ezeknek'volt ott. Ó* azt hitte, hogy nincs messze egy falu, de ezeknek vót ott csibe, meg kakas ott az erdőbe.) És akkor ketten elkisórték,ő nem tutta, hogy mi lesz vele,hogy most végeznek-e vele, vagy nem, de messze, messze elkisérték és egy olyan útra, amelyiken egyenesen kitalál. De még másfél óra hosszat is ment,még ott kitanált azon az uton.És mielőtt elment, -hát hogy honnan szerezte az a rablóvezér - egj szép ezüstórát ajándékozott apámnak, hogy az legyen neki emlékbe} de ha elárulja őket,akkor az életével fog megfizetni. És akkor még másfél óra hosszat ment, mig kiért egy nagy rétre és aztán mindig ment, ment, mig az a falu volt. De azt mondja: ő olyan boldog volt, hogy onnan kikerült, azt se tuggya,hogy milyen falu volt, ő csak ment, ment, mer annyira félt,hogy őtet talán még visszaviszik, vagy kipróbálják. Édesapára sokuzor mesélte nekünk és noha szegény volt és tizenhárom gyerek volt 6n mennyi minden volt, de a kis óráját azt nem atta oda, Sümegi .Perexicnó 64 é. Pelsőbánom l^.?.!^ ("Ez volt a Rózsa Sándornak a meséje. Ö azt mondta: rájbahaitmann

s hogy rablóvezér, mi gyerekek hallottuk a Rózsa Sándor nevet ós mi már a Rózsa Sándort ugy hozzáfűztük.") 57./ Patkó Sanol ós az asszonyok . > .fagyanyám regété, hogy Patkó Bandi Tolna megyébe betyárkedott. És ő arra vőt hires,, hogy az erdőbe mentek a menyecskék a vásárra, másik városim, kérdözte: - Hová raegy menyecském? Aszt rongya: - Ümegyek - aszt mongya - ide bevásárolok a másik községbe.