Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1963)

59./ Az ördög és a fúrás Leszállás volt a bányába, ugye,hát most mindenki megy a munkahelyére. És éjjeli sihtbe történt, mer csak éjjel jár az ördög, nappal nem gyün az ördög. És mikor a vájár furt a munkahejin, akkó bekopogott az ördög. Azt mondja: - Jó szerencsét, mit csináltok bányászok? - fúrunk. - Minek? - Ezt a követ köll elrobbantani. Azt mondja: - Minek? Azt mondja: - Hát az útba van nekünk, nem tudunk tovább menni. Azt mondja: - És ha nem engedem? - Próbáld meg. Az ördög ráült a kóré, ezek készen vótak, kimentek. Mikor kinn vótak, ré a repesztógépet és egyet durrant és az ördög repült a másik sarokba. Begyünnek, mikó a füst kiszállt a légcsatornán, akkó látták, hogy az ördög ott van és vakarózik. Azt mongya: - Ha nem baj, egyszer kitoltál velem, de másodcor nem fogsz kitolni* Azt mondja: - Majd gyüvök haza a lakásodra. Azt mondja: - Mit akarsz ott? Ott nem dolgozunk. - Mindegy, de azért majd megfogod látni, hogy mit csinálok. - Jól van. Éjjel kopog az ördög a lakásán. Azt mondja: - Ki van kinnt? Azt mondja: - Az ördög. - Mit akarsz itt? Azt mondja: - Hát mingyár megfogod látni, eressz be. - Most nem eresztlek, mer fúrunk (mer éppen szerelmeskedett az