Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1963)

Az ember visszanézett, már jól torta magát, látta, hogy az az úr, aki Tele találkozott. Azt mondja: - Én most eljöttem ezért, amit te nekem Ígértél. Hát az asszony nézi, látja, hogy kecskelába van.Mingyár az aszszony nagyon megijett, azt mondja: - Hát most miért jöttél? Azt mondja: - A te hat fiadért. Azt mondja az asszony: - Azt nem adom oda - azt mondja - én nem Ígértem, én nem adom oda a gyerekeimet. Azt mondja: - Az alku állt - azt mondja - én elviszem, mert van nekem egy néném és annak van hat csúnya lánya és azoknak akarom vinni. Az asszony hamar azt mondta: - Inkább változzanak varjúvá és egész nap röpködjenek és éjjel tizenkét órától egy óráig gylij jenek az ablakomra. Hát igy is volt, a gyerekek azonmód mingyár varjúvá változtak és akkor elrepültek és este mindig gyüttek haza,és akkor ott voltak az ablaknál .A legkisebbik fia az mindig panaszkodott.Azt mondta az anyjának, hogy őket majd, ha kis huga lesz, az megtuggya menteni a varázslat alól, mer ez egy varázslat volt. És akkor született is egy kislány, hat éves koráig nem beszélt az senkivel sem,utána sem beszélt senkivel sem (csak az édesapjával.) Azt mondta: - Édesapám, én hallottam, hogy elvannak átkozva az én báytáim, - azt mondja - és én majd megváltom ókét. De - azt mondja - édesapám nekem kell minden nap hozni csallányt,mert azt kell kidolgozni és abból kell minden évben egy kabátot csinálni, hat év alatt, hogy a kabátok meglegyenek és akkor ha jönnek a bátyáim, akkor én a hatodik évben rájuk adom. Ugy is volt; minden évben készített (nagyon sok munkába került ós nagyon tönkretette a kezeit (minden évben csinált egy kabátot. Hát meggyütt a hatodik év, a legkisebb bátyjának csinálja a kabátot;de nem tutta arra a napra elvégezni az egész kabátot,a kabátnak a bal ujja hiányzott. És akkor a legkisebb bátyja azt mondta: - Siess testvér, mert ha most elkésünk, akkor soha többet nem tuttok minket megváltani a varázslat alól.