Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1963)

zon a kereseten. És otthagyta őtet cserben és aztán az a szegény ember nem keresett,ugy, mert nem segített neki. Litter Jánosné 72 é. Szabolcsbányatelep 1962.VI.1. 31. / a kétfilléres megosztása Âz aknát bővítették, mer összevót rogyva az akna ugye.És akkor megjelent egy kis emberke és segített nekik a munkájukba, mer rossz munkájuk vét és megígérte, hogy ő végig ott marad és addig,mig a munka el nem készül, szóval velük lesz. És mikor pénzosztásra került a szó, akkor egy kétfilléres, az volt az utolsó, és azt nem lehetett négy, öt felé elosztani. És akkor egy reszelővel eztet elreszelték és akkor az a kis emberke azt mondta; ha nem kaptam volna meg ebből is a részemet, akkor a deszkát fölfordítottam volna és minnyájan a mélységbe estetek volna. És avval eltűnt az ember. Sikec Antal 52 é. Andrásbányatelep 1962.VI.il. (32 évet dolgozott bányában. ) 32. / A kereset megfelezése Dogozik a sötétbe a bányász, megjelenik nála a kis perkmánli. Aszt mongya: - Mit csinálsz te bányász? - Dolgozok. - Hát én segítenék teneked, de csak ugy, ha a keresetedet megfelezed velem. - flendbe van. Fogta a kis lámpáját, ment elől, megnyillottak a földek, a kőzet, odaértek a szép széntelepre. Aszt mongya nekije; - Na bányász most dolgozz és amit keresel, azt megfelezzük. - Eendbe van. Hát kérem akkor a bányász szépen keresett, jó fizetést kapott És mikor arra kerüt a sor, hogy osztósztak, egy fillér maratt. - Na - aszt mongya nekije - hát a fillért is elfelezzük. Az aknára keresztül tettek egy fosznit, oda ráüt és elakarta vágni a fillért. Aszt mongya: