Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1963)

Ha valaki panaszkodott,hogy kemény, nem tud haladni, azt mondta: - Sz kemény, a reszelőről, ami otthon Tan (a feleséginek) árral kivakarok agy métert. Verdecker János 74 é. Erzsébettelep 1962.VI.11. (Sz az ember olyan jóizü hazudózásokat csinát - mondta Horváth.) Angliába történt egy eset a bányába a következőképpen: Egy csillés ment befelé a munkahelyére, közben találkozott egy kis emberrel, akit bergmánlinak neveznek.A csillés befelé akart menni, de ez a kis ember, ez mindig az útját állta neki. Ha jobbra ment,jobbra ment ez a kis ember, ha balru, akkó balru, úgyhogy megijett, ki azalatt, kiment a bányábu és jelentette, hogy mit látott. Jöttek le a fővigyázók, többen, de ezeknek is útjuk állta. Sgyik fogta a lámpát és fejbe rágta - beesett a kanálisba. Kiakarták venni, de nem volt senki már bennt a vízben. Bátai János 75 é. Srzsébettelep 1962.VI.il. CSzerbiába hallotta) 24./ A bergmánlik éjszakái Vótak egyes munkahelyek (beképzeték maguknak a régi öreg vájárok), ugye a szén az örökké potyog, az ortokról leesik, azt mondották: itt dógoztak éjjel a bergmánlik, egész biztosan dógoztak ezek itt éjjel, mer szén van. Hát persze, hogy van szén, mer a munkahelyről szóródik, potyog állandóan, persze, hogy vót szénjnem a bergmánlik csináták azt, hanem maga a természet, ahogyan dobta ki magát, ahogyan potyogott ki .És ők azt mondták, hogy a bergmánlik, ezek a törpék, ezek segítettek itt éjjel nekünk termelni. Ilbricht János 56 é. Lámpásvölgy 1962.VI.il.