Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1963)

3. / A fáradt lapátok Volt egy csapatvezető, nem volt olyan vigkedéjü, de szorgalmas ember volt.Az emberei mikor dógoztajj, akkor azon a munkahelyen még lapáttal kellett fölmerni a szenet, műszakonként ötvenöt, hatvan,hatvanöt kocsit fokölött két embernek merni. Hát az elég fárasztó volt. Nem azt mondta, hogy cserélünk embert, hanem azt mondta, hogy - Ha elfáradt az egyik lapát, akkó fogd a másik lapátot. Bátai Sándor 55 é. Vasas II. 1962.VI.13. 4. / A felelőtlen bányász Hallottam, hogy fönt valami nyafog. Mondom: mi a fene az, mi nyafog? Hát fßmegyek és ő (egy bányász) a kabátot meg az ingit bedugta oda a légcsaternába/ahol a levegő" gyütt. Hát odamegyek, megfogom a lábánál és lehúzom. "Ej a hétszázát!" Kihusztan a kabátot, akkor kezdett húzni. - Hát - mondom - te, hogy hogyan mered te ezt bedugni? Azt mondja: Jobban ment a szén. - És ha meghaltál volna most? - Hát akkó meghat am vőna. - Na - mondom - egész olyan izé volt ide ülj be, itt majd Ülsz. - Nem - azt mondja - adjak neki egy cédulát, ő kiszáll. Mondom: - Azt nem lehet, azt nem lehet. Hát persze leüt és kezdett köhögni. Mondom: - Itt ülsz, mig gyüvök. Hát ott ült, egyszer (gondótam, most megnézem: mit csinál ez az ember?) Hát odagyüvök, ül ottan, azt mondja; - Jaj, úgy szeretnék haza menni. Mondom: - Ne beszéljen! Itt üljön, és majd sihtkor hazamegy. Nahát persze üt ottan, fél kettő, mondom: - Na, most őtözzön és megyünk. Azt mondja: _ Ha de mennyit kapok, mennyi műszakot kapok?