Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1963)

váltva versengett a ramsli,talonmáriás és snapszli; a többi játék egyrésze időközben feledésbe merült (zsírozás, hatvanhatozás,itt a piros, hol a piros), vagy pedig szélesebb körben nem is terjedt el (makaó, kaszinó, stb.). A legnépszerűbbek tehát az igazi hazárdjátékok, a huszonegy és a ferbli, ezeket játszották legszívesebben a hivatásos hamiskártyások is. Bgy-egy tilalmi, ill. pénztelenebb időszakban - esetleg a nagy kártya csaták pihenőiben - játszották a ramslit és a filkót, ezek, valamint a máriás, durák és a többi szórakoztató kártyajátékra leggyakrabban otthon került sor a hosszú téli estéken.

25 "A kártyás nyelve zsargon, akárcsak a bűnözőké, melyet, ki nem él köztük, meg sem ért."

26 A játszmában a kubikosok is minden kínálkozó alkalmat megragadtak szellemes szójátékok, szórakoztató tréfák, különféle ugratások stb. kitalálására, amíg jó volt a hangulat. A szórakoztató játékok veszteseit is sokszor eléggé drasztikusan büntették: "Kint a tanyákon a cselédek és suhancok kártyáznak, de nem pénzre, hanem a vesztes félt jól elverik, hogy igy némi értéke legyen a veszteségnek és nyereségnek."

2

'' Közismert Tömörkény egyik szegény tanyai zsöllér

jenek esete, aki "... tökéletesen úrrá vált a vesztes fölött, mert most már ahhoz van joga, hogy parancsokat adjon a vesztesnek, élve az alkalommal, kegyetlenül ki is figurázza a nagygazdát. A kubikosok "modernebb" büntetésmódot alkalmaztak. Odahaza: "legtöbbször durákot játszottunk csiptetőre... Kiégendő volt egy ruhaszárító csiptető, lehetőleg jó rugalmas. Aki durák lett, annak az orrára helyeztük a csiptetőt és nagyokat nevetve kifiguráztuk. Az én orromon is sokszor éktelenkedett a csiptető, nem volt kellemes, mert szorította a cimpát. Aki letette, az önként újra vállalta a durákságot. Gyakran méregbe is jöttünk miatta s lelkesebben játszottunk, mintha pénzre ment volna.

m2

^ Az u.n. pénzes játékoknál sem mindig a nyereség volt a cél, az egyes játékok szabályaitól függően a nyertes vagy a vesztes fizette az italt, ® esetleg közösen: "Az volt a szokás,hogy egy-egy nagyobb kaszszából kivettünk valamennyit, abból bort hozattunk, cigarettát vettünk és közösen fogyasztottuk el."

31 Az igazi hazárdirozást lehetőleg kerülték, az örökké kölcsönt kérő szenvedélyes játékosoktól is tartózkodtak; a veszteség erkölcsileg, anyagilag egyaránt káros hatással volt, nem egyszer késhegyig menő vitákat robbantott ki:"A kártyázás rendesen veszekedéssel fejeződik be", állapítja meg Kiss Lajos is.

32 Az egyik átlagos kártyás utólag így összegezi kétségkívül reális véleményét: "Kedves szórakozásunk a kártya volt. Én nem voltam nagy kártyás, de azért elég gyakran belesodródtam a nagy csatákba. Végeredményben se nem