Nagy Gyula: Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 2. szám - Hagyományos földművelés a Vásárhelyi pusztán (Budapest, 1963)
A gabona termesztése
Szombat: Krumplileves tejfellel, túrós lepény, pite, és kelt-tészta. Ritkán száraztészta, vagy tejfölösgaluska. Vasárnap: Fiókgalambleves laskatésztával (keskeny, hosszúra vágott tésztával), csirkepaprikás tejföllel, kapor, vagy büszkemártással, vagy meggyciberével és sülttészta. Általában ebéd után kótyot (sárgadinnyét) vagy dinnyét (görögdinnyét), vagy főttkukoricát, esetleg gyümölcsöt fogyasztottak. Húsos ebéd után bort ittak. Flöstök (reggeli) legtöbbször kenyér-szalonna volt. Utána tejet fogyasztottak. Sokszor bagrácsban pirított tarhonyát s utána szalonnát ettek. Néha szalonna után tej helyett sült kukoricát, vagy almát fogyasztottak. A pusztán kevés gyümölcs terem. Az almát a pusztára a dorozsmaiak hozták s búzáért cserélték. Egy mérő búzáért két mérő almát adtak. „Egycör tőtőtt búzáér kéccör tőtőtt almát kaptunk" — mondták. Vacsorára legtöbbször tejet, vagy savót ettek. Utána főtt, vagy sült kukoricát fogyasztottak. Amikor nem a tanya körül dolgoztak, bográcsban pirított tarhonyát vacsoráltak. Tej helyett gyakran szalonnát s utána almát, vagy más gyümölcsöt fogyasztottak. Napközben egyik evéstől a másikig nem ettek. Kérdőéknél a fenti étrend az 1900-as évekig majdnem változatlan volt. Ettől kezdve fokozatosan mind több s több zöldfőzeléket fogyasztottak. Azonban nagyobbára a hét napjain a fenti ételeket fogyasztják. Minden szerdán főtt-tészta kerül az asztalra. Csütörtökön s vasárnap rendszerint húst esznek, s minden szombaton tésztát sütnek. A hét többi napjain zöldbabot, borsót, karaláblevest fogyasztanak húsfélékkel. Általában étkezésük változatosabb lett. Az 1880—90-es időkben a takarás, vontatórakás, hegyelés hetedén, nyolcadán történt. Attól függött, hogy milyen volt a gaz. Ha nagyon kuszált volt, akkor kilencedén vágták. Ha a takaró nyomtatott is, akkor tizenegyedén dolgozott, de a részen kívül kapott egy kocsi szalmát is. A részesek bentkosztoltak. A takarásnak, nyomtatásnak legtöbbször potomja is volt. Ez ingyenmunka volt. A részes tudta, hogy potom nélkül nem kap munkát, de azért mindig megkérdezte a gazdától: „Lössz-e potom?" „Anélkül mög se fogadlak!" — felelt rá a gazda. Szőlőkötözés, fatty azás (kukoricatő ritkítása), sárgaföld-hányás, sárzás, épület ja vitás volt leggyakrabban a potom. Amikor a rossz idő miatt nem tudtak takarni, nyomtatni, akkor dolgoztak potomba. Nagy ritkán előfordult —• ha a gazda a munkás potomba végzett munkájával nagyon meg volt elégedve — egy kocsi szalmát, vagy egy választási malacot, vagy egy pár tyúkot adott neki. Ezt azonban a gazda ajándéknak s nem fizetésnek tekintette. A takarás és a nyomtatás szinte emberfeletti munkával járt. A múlt század végéig még sok helyen együtt hajszolta a munkát a gazda és a részes. Az előbbi vagyona gyarapodásáért, utóbbi fennmaradásáért küzdött. A munkahajszolásnak alig volt határa. Mondják, hogy egyes gazdák és