Nagy Gyula: Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 2. szám - Hagyományos földművelés a Vásárhelyi pusztán (Budapest, 1963)

A gabona termesztése

akkor meg azt mondták: „Nyúzzák a medvét!" A parasztok úgy tudták, hogy a medve nyúzása nagyon nehéz. Ilyen a megázott gaz nyomtatása is. g) A szem összetakarítása garmadába A nagyobb gazdaságokban a szem összetakarítása is az első részes felügyelete alatt történt. A pusztán a nyugati szél a főszél, ezért leginkább a szérű nyugati oldalán volt a garmada. Lónyomtatásnál mindig a szérű szélére csinálták. A szérű szélét a garmadával, vagy a garmada helyével szemben szömtolóval (XIII. t. 8, XVIII. 1—6) körültolták, hogy jobban beleakadjon a szömhúzató (XIII. 7). A szemet így fölmozgatták, s nem vötte a hátára a szemhúzatót. Ezután kistolóval (szemtolóval) a húzatás irányában sugárszerűen rónákra tolták a szemet, részben, hogy a leszívósodott szemet megmozgassák, részben, hogy a húzatófa jobban beleakadjon. Közben a szemet már húzatták is. A szemhúzatóba két ökröt fogtak, hogy a lovak pihenjenek. Ha vékony volt a szem, akkor egy lovat fogtak be. A lovakat lóvezető vezette. Az ágyás széléig üresen húzatták a szemhúzatót. A húzatófát nekivezették az ágyás szélének. Különösen eleinte, ahányan csak voltak, illetve ahányan csak ráfértek, a húzatófa élére álltak. A húzatólánchoz és a húzatódeszkához erősített kötélbe kapaszkodtak. A szemet a szérű széléig húzatták. Ott a húzatófáról leléptek. Egyikük megfogta a húzatófa kötelének pöckét, és a fát felemelte. A lovakkal, ökrökkel megfordultak és visszamentek a kezdő szélhez. Odáig vitték a fát. A szemhúzatóval ismét sort fogtak s gamradába húzatták a szem vastagát. A szemhúzató által elhagyott szemet nyesve, faragva kistolóval tolták a garmadához. Amikor a szem összegyűlt, húzatták, vagy összeillesztettek 2—3 kisiolót, s úgy tolták egyfojtába a garmadához. Utána söprűvel összefelé söpörték a szemet. Emikor a söprű előtt megvastagodott, kistolóval tolták előre. A húzatásnál és a söprésnél felszabadult emberek vasvillával hányták fel a szemet a garmadába. Az első részes a garmadát taposta, igazította. Görbe gereblyével rázogatta a lába alatt a szemet. Azután falapáttal összetömítötte a garmada oldalának megcsúszott részét. Arra törekedett, hogy a garmada oldala minél meredekebb legyen. A poros szemet szélben szélnek terítve hányták a garmadába, hogy a szél a port kifújja belőle. Legutoljára polyvás szemmel betetőzték, betakarták. Ezután körülsöpörték a garmadát, és az összesöpört szemet fülhúzták rá. Végül az első ember söprűvel, — ha nem érte el, akkor fölözősöprűvel — lesimította, helybenhagyta. A garmada kissé hosszúkás volt. Ha nem tudtak szórni, akkor 2—3 garmada is volt a szérűn. A szérűre állandóan szűrűpásztor vigyázott. A szérűbe jószágjárás nem volt. Ezért is készítették a szérűt kissé távolabb a tanyától. Kisebb gazdaságokban a szemhúzatót nemigen használták. Legfeljebb a vastagát húzták vele össze. A húzatófába egy lovat fogtak. A húzatófa két karjára két istrángot kötöttek. Mindkettőt befűzték az egyes hámfa karikájába és megkötötték. Az egyik részét meghagyták fogónak, a másikat elfűzték, hogy ne tapossanak rá. A szemet általában nagygereblyével