Nagy Gyula: Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 2. szám - Hagyományos földművelés a Vásárhelyi pusztán (Budapest, 1963)

A gabona termesztése

furkóval lefurkózták. Ha lágy volt, szikkadni hagyták. Ha kis területen gyűrődött fel a föld, a villa nyelével simították le. Gereblyélés után lesöpörték a szérűt. A maradék szalmatörmelék lehúzását úgy kezdték el, hogy először félig körülsöpörték a szérűt. Így könnyebben beleakadt a gereblye. Amikor rávastagodott a gereblyére, villával is segítettek. Ha szél fújt, akkor küzködve tudták csak összehúzni a szalmát. Ezt is odahúzták, ahová a többit. Kisebb gazdaságokban nem nyesik a gyöpön a szérűt, hanem kaszálják. Egyesek cövekkel, kötéllel, kapával a fenti módon jelölik ki a szérűt a kaszálás előtt. A többség a szérű nagyságát csak a kaszálás után állapítja meg. A kaszákat jól kikalapálják, és alaposan megfenik. Kicsire állítják, hogycsak a sarka fogja a füvet. A kaszát úgy állítják kicsire, hogy a kasza örvében levő éket megtágítják. A kasza hegyét egy kicsit lefele húzzák. Azután az éket beszorítják. Ha a fű kicsi, akkor a takarót nem szerelik fel. Először rendszerint a középen kezdve csigavonalba haladva kaszálnak. A lekaszált fű rendekbe gyűlik. A kaszások gyakran megállnak, a rendből egy marék füvet vesznek fel és végig húzzák vele a kasza lánáját (lapját), majd a kaszakővel a kaszát jól megfenik. A kaszások arra törekszenek, hogy lehetőleg tövig levágják a füvet. Azonban a fű töve megmarad s csak a használatban kopik le. Az a kasza végez jó munkát, amelyik jól pöngf. Amikor így dolgozik a kasza, azt mondják: „Jól beszél a kaszád, hé!" Amikor apró fű borítja a szérűt, akkor is elég vastag rend gyűlik össze. Már az első kaszálás után is jól látszik a kerek szérű. Itt-ott a vastagabb paréjt s tarackot szérűnyesővel is nyesik. A nyesőt nem szeretik használni, mert szerintük a kasza jobb, mert nem szaggatja fel a földet. A kaszások közül rendszerint a legidősebb előbb abbahagyja a kaszálást, mint a többi, s a lekaszált füvet kisgereblyével a szérű közepére húzza. Majd kaszálás után a kaszások nyirfasöprűvel az elmaradt szálakat a szérű közepére söprik. Különösen a szélét söprik erősen. A söprés közben felszaporodó füvet gereblyével a csomóhoz húzzák. A második kaszálást a szérű szélén kezdik, s csigavonalban haladva a szérű közepe fele végzik. Vannak, akik másodszor is belülről kifele kaszálnak. A fű összetakarítása után, ahol még megkívánja, harmadszor is kaszálnak. Fejes Mártonok nem csigavonalban haladva kaszálják a szérű füvét, hanem egyenesen haladnak előre. Ahogyan a magasabb fű kívánta, erre-arra fordulva haladnak előre. Amint mondottuk, a kaszálás után a fű töve a szérűn marad, s csak a használat folyamán kopik le. Ha a szérűre búzát ágyaznak be, akkor még meg is nyesik. Az árpánál ez nem fontos. Nyomtatás közben az árpa lesúrolja a füvet. A levágott s összegyűjtött füvet rendszerint kocsival viszik el. A kocsi saroglyába töreket tesznek, s a fűcsomók mellé húzzák. A füvet vasvillával hányják az oldal közé. A csomók helyeit összehúzzák és fölsöprik. A megrakott kocsit azután az emberek a szénaboglyához húzzák. A füvet a boglya mellé teregetik és megszárítják. A söpredéket (a gereblye után elmaradt apró füvet) marokkal kasba szedik, és a tarlóra viszik. Olyan hely