Nagy Gyula: Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 2. szám - Hagyományos földművelés a Vásárhelyi pusztán (Budapest, 1963)

A gabona termesztése

nem gyül. Ekkor a villával megnyomja és előre megy. Megfordul s egy alászúrással elszakítja a rendtől, és a felemelt gazt a csirkére teszi. A villát megfordítja, a csirkén átteszi, és a lába szárához húzza vele a gazt. Majd a villával megnyomja a tetejét. Miután a kéve kisebb, mint a vontatónál készült csirke, ezért rövidebb rendből gyűlik össze egy kévére való. Egy marokverő két kaszás után is fel győzi szedni. Az idő mutatja meg, hogy mikor kötik be. Általában, amint egy rátát levágnak, akkor bekötik. Leginkább a kaszások kötnek. A marokverő pedig a kötelet készíti, vagy — ha van készen kötél — elhányja a köteleket. Minden csirkére dob egyet. Pusztaföldváron két levágott rendből készítettek egy-egy félkévét. A két rend közé egy kötelet raktak, s abba helyezték el a két félkévét. A kaszások kötötték be. A rávágott rendet legtöbben kukával (XX. t), néhányan sarlóval és elvétve kézzel szedik fel. A kukát alkalmas kétágú gallyból készítik. A marokverő a kaszás után haladva veri a markot. A marokverők gyengébb munkások. Kevesebbet is részelnek. Túlnyomórészt nők. Mikor a kaszások annyira előrehaladnak, hogy van elég hely szedni, beállnak a marokverők. A marokverő háttal halad a kaszás felé. Maga után szedi felfelé a gazt. A jobb kezében fogott kukát, a talpon álló gabona mellett aláakasztja a gaznak. Egy mozdulattal magához húzza, s a másik kezével magához szorítja. Ezt a gaztól függően legalább háromszor megismétli. Ekkor összegyűjtött egy félkévényi gazt. Ezt a kukával s a másik kezével az elterített kötélre teszi. A kukával megnyomja. Azután a fenti módon készíti a másik félkévét, s azt az előzőre teszi. Azt is megnyomja. Ezzel összegyűlt egy kéve gaz. így halad azután a kaszás után. A két részletben összeszedett kéve jobban áll. mint az egyszerre összeszedett. Amellett nyers gazból nehéz is — különösen a gyengébb munkásnak — egyszerre összeszedni az egy kéve gabonát. Van olyan marokverő, aki harisnyát húz az egyik karjára, hogy ne karcolja a gaz. Sarlóval is a fenti módon történik a marokverés. Egyesek azért pártolják a sarlót, mert ha az beleakad a kasza által elhagyott gabonaszálba, akkor elvágja. Elvétve kézzel is verik a markot. Valószínűleg ez a legrégibb marokverési mód. A marokverő jobb kezével szedi a markot, s a bal kezével magához szorítja úgy, mint a kukával, vagy a sarlóval, csak jobban le kell hajolni. Kisebb területről szedik kézzel a markot. A kötelet rendszerint harmattal készítik. Egy pár család egy reggel a harmaton 20 keresztre valót is szokott készíteni. Esős, lucskos időben több napra való kötelet is csinálnak. Vannak, akik nem készítenek előre kötelet. A kötelet a kaszás és a marok verő készíti. A kötélnek valót úgy nyűvik ki, vagyis tövestől kihúzzák. Két marokkal annyi gazt fognak össze, amely egy kötélnek elég. Felnyűvik s vagy a lábfejükhöz, vagy a földhöz veregetik, míg a föld ki nem hull belőle. Majd a töve felett megfogják, a tövivel felfele fordítják. Megtágítják a fogást, s egyformára ütögetik a tövét. Ezután két egyenlő részre veszik. Keresztbe teszik egymásra kalászával felfele. Majd többféle módon csomót kötnek rá. Leggyakrabban két csomóra kötik. Az összekötésnek többféle módja ismeretes a pusztán. Mindegyiket