Nagy Gyula: Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 2. szám - Hagyományos földművelés a Vásárhelyi pusztán (Budapest, 1963)

A gabona termesztése

b) Hegyezés A vontató készítésének befejező részét högyözésnek, högyölésnek nevezik. Harmatban, vagy kora reggel végzik, mert harmattal jobban lapul a gabona, s legtöbb esetben ilyenkor szélcsend van. A nyomtatás korában az előző nap megrakott vontatókat napfölkeltéig le kellett hegyezni. Ma már későbben hegyeznek, de még harmattal végzik. Ha azonban Székkutas felől (nyugatról) jól hallatszik a kutyaugatás, akkor sietnek vele, mert jön az eső. Ha nagy a szárazság, s nincs harmat, akkor is reggel hegyeznek. Annyi kötelet visznek ki a vontatóhoz, amennyi szükséges. A hegyezést a legtávolabbi vontatónál kezdik. Menet közben minden vontatóhoz dobnak egy-egy kötelet. A nyugati oldalához dobják olyan távolságra, hogy a gereblye ne érje el. Kérdő Ernőéknél az 1900-as években csak addig hegyeztek, még a vontató árnyéka a vontató mellé dobott kötelet el nem érte. Azt mondta ekkor az öreggazda fiainak: „Belenézői a napba, oszt nem lácc jól!" Abba is hagyták a hegyezést. Legjobb ketten végezni. Gyorsabban is halad, és jobban is köt a gaz, ha kétfelől hegyeznek. Mindegyik a maga felét teszi rendbe. Egy ember csak szükségből végzi. A kötelet leveszik, nagyjából összetekerik, és a vontató mellé, az árnyékba dobják. Ha éjjel a vontató az egyik oldalára egy kicsit meghúzódott, akkor vele szemben beleszúrják villájukat és helyrenyomják. Azután a vontató alját 50—80 cm magasságig körülhúzzák, möghúzzák. Mindketten egy helyről indulnak, s seggölve (hátrafele) haladnak. Két marokkal húzzák ki a hulló ját és az össze-vissza álló szálakat. Ha a vontató alakja úgy kívánja, akkor a jól álló szalmákat is kihúzzák. Sokszor a vontató alját is meghúzzák, hogy beljebb álljon, mint a dereka. A kihúzást mindig fent kezdik, s egészen a földig haladnak. A kihúzott gazt maguk után rakják a vontató mellé, fejjel kifele. Néhol a vágott fele néz kifelé. Sokan szárazságkor, ha üres a gaz, (nincs benne gyom) nem húzzák körül a vontatót, hogy minél nagyobb fenéken nyugodjon. A körülhúzás után a kihúzott gazt ráborítják a vontatóra. A két villás ismét egy helyről indul, s ellenkező irányban halad. Villájukkal a földön heverő gaz alá nyúlnak, és felemelve a kihúzott gazra teszik. Ezt addig ismétlik, míg egy kis villára való össze nem gyűl. Azért nem szedik tele a villát, hogy a sűrű, sima gaz minél nagyobb területet beborítson a vontató tetején. A félvillányi gaz alá nyúlnak, és egy gyors mozdulattal a vontató tetejére borítják. Utána megigazítják és megveregetik. Az utolsó villával körüljárják a vontatót, hogy hol van még hely. Noha a kaparékcsomók is feladásra várnak, a kihúzott gazzal együtt mégsem adják fel, mert a kaparék kusza. A kihúzott gaz felrakása után a kaparékba öltenek. Megrázogatva, szétzilálva fel-feldobják a levegőbe, s azután a kirázatlan mellé vetik. Amint egy villára való összegyűlik, a vontatóra teszik. A szétrázott gaz jobban lapul, s jobban levezeti a vizet. A feldobott kaparékot is megigazítják és megveregetik. Ha rövid a gaz, akkor nagy területről raknak egy-egy vontatót. Ilyenkor sok a kaparék. Vannak, akik nem bajlódnak vele, nem rakják fel,