Nagy Gyula: Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 2. szám - Hagyományos földművelés a Vásárhelyi pusztán (Budapest, 1963)

A gabona termesztése

érintve egy beidegzett gyors mozdulattal ráborítják, ráfordítják a vontatóra. A csirke kalásza egy félkört tesz meg, és a vontató közepére kerül. A vágott fele majdnem helyben marad. Borítás után megigazítják villával a csirkét. A lefele fordított villa hegyével a csirke felső részét a vontató közepén elterítik. Ezzel a csirkét megkötik. Azután újabb csirkéért mennek. Ilyenkor — régi szokás szerint — maguk előtt tolják a tarlón az üres villájukat. Az útközben összegyűjtött gazt a rend végére, vagy egy csirke tetejére vetik. A nyomtatás idején üres villával csak így volt szabad járni. Egyesek szerint ez csak a szénagyűjtésnél járta, mert a gabona törik. Borításkor a csirkéket mindig a hiányzó helyre teszik, vagyis oda, ahol egy kis mélyedés van. Sokszor a borítás előtt körüljárják a vontatót. Mondogatják is: „Kerülgettyük, mint macska a fóró kását!" Nemcsak azt nézik, hogy hova következik a borítás, hanem azt is, hogy lehetőleg szembe kerüljenek egymással. Amikor a csirke beljebb kerül, mint kellene, a villa hegyével az alját kijjebb húzzák, s a tetejét bekötik. Ha a csirke kijjebb kerül, akkor nehezebb helyreigazítani. Ilyenkor a villa hátával befele ütögetik. Sokszor az ütögetett csirke a vele szemben levő csirkét lenyomja a vontatóról. Ha egy-egy csirkét beljebb tesznek, s nem igazítják meg, akkor lapos, üres lesz a vontató oldala. Azt mondják rá: „Mögötte a szamárcsikó!" vagy „A kecske mögötte!" Ha fúj a szél, úgy viszik a csirkéket a vontatóhoz, hogy a szél le ne fújja a villáról a gazt. Ilyenkor sokan nem is borítanak, hanem csak a kívánt helyre teszi a csirkéket, mert borításkor még jobban szétviszi a szél. Noha mindkét módon rakott gabona kalásza a vontató közepe felé néz, mégis a borítás alkalmával jobban elrendeződik a gabona. Ha nem borítanak, nincs széle a vontatónak. Amikor erős szél fúj, jó, ha 3—4 ember rakja a vontatót. Ilyenkor az egyik gyűjtő ráborít, s addig tartja a csirkén a villáját, míg a következő nem borít. Minél több az ember, annál kevesebb ideig kell a vontatót őrizni. Ha nem egy ember rakja a vontatót, akkor megy egy újabb csirkéért, amikor a szélroham eláll. Erősebb szélben pedig nem is raknak vontatót. Derékmagasságtól kezdve őtögetéssel rakják a vontatót. A vontatóra helyezendő gazt nem a villa ágaira veszik, hanem az ágai közé öltik. Öltögetéssel majdnem mégegyszer annyit visznek a vontatóhoz, mint borítással, mert az ágak közé összeszorítják, összenyomják a gabonaszálakat. Ezért, ha kisebbek a csirkék, és tiszta a gaz, akkor két csirkét öltenek villájukra. így jobban megszorul a villa, s haladósabb a munka. Az öltögetéshez rendszerint két rendből gyűjtenek. Két rendet hajtanak. A gyűjtő két egymás melletti rendből egy-egy csirkét készít a fentebb részletesen leírt módon. Egymásra helyezi. Bal kezével megnyomja a felső csirke tetejét, s a másikkal kihúzza villáját. Azután a csirke feje mellé áll. Kissé a kalász felé ferdén beleölti villáját a gazba, és apró mozdulatokkal jól beleszorítja. Az öltés előtt a csirkének hegyesnek kell lenni, mert ekkor a villa teljesen felszedik, s két oldal nem marad le. Az öltéshez elegendő gaz szükséges, mert ha kevés, a villa hegye a földet éri mielőtt megszorulna, és a villáról lehull a csirke. A villára öltött gaz ékalakú. A kalászos fele a vékonyabb. A vontatóban azért áll jól. Az öltés után a gyűjtő a villa nyelét az egyik térdére fekteti, s az egyik