Nagy Gyula: Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 2. szám - Hagyományos földművelés a Vásárhelyi pusztán (Budapest, 1963)
A gabona termesztése
tak: „Mögfullad a kaszanyél, hé!" Ha a kaszás levágatlan szálakat hagyott el, azt mondták: „Elhagyod a menyecskének?" (A kecskének). „A kecskére is gondolsz!" Ha nagy tarlót vágott a kaszás, akkor meg azt kiáltották oda: ,.Hé, kikopik a gatyaülep!" Általában még ma is az országúton, dűlőn haladók gyakran kiabálnak az aratóknak: „Kiszorul a nyúl belüle, hé!" (Amikor már fogytán van az aratnivaló). A rossz kaszás a vágás után nem egyenletesen löki meg kaszáját s ezért a rend kusza lesz. Sok kaszás högyöz, vagyis a kasza hegyével kaszál. A vágás kezdetén és végén nagyobb tarlót hagy, mint középen. Az ilyen kaszásra azt mondják, nyakal, falaz. Az első világháború után nem fordítanak akkora gondot a kaszálásra. Különösen az aratógép volt nagy hatással a kaszálásra. A részesök is csak addig iparkodtak apró és szép tarlót hagyni, amíg ők is kaptak szalmarészt. 3. Csirkézés A szokástól és a munkaerőtől függ, hogy rendből rakják-e a vontatót, vagy fölcsirkézik-e. Általában a kaszások a levágott rendből gyűtik a gazt, s rakják a vontatót. Sokan azért nem csirkéznek, mert egy szélroham a csirkéket könnyen felboríthatja. A rendben fekvő gazt nem bolygatja úgy meg a szél. Ahol gyengébb munkaerő, segítség van (asszony, gyerek, vagy lány) ott azok a kaszások után fölcsirkéznek, vagyis a rendből kévenagyságú csomókat készítenek. Ezt az összegyűjtött, villányi gazt a pusztán csirkének hívják. Iyenkor a kaszások a kész csirkékből rakják a vontatót. Ekkor nem kell sokat őgyelögni. Ezt a munkát csirkéből gyűjtésnek nevezik. Ám vannak olyanok is, akik még akkor is csirkéznek, ha nincs segítségük. Szerintük így jobban halad a munka. A csirkézés a következőképpen történik. Amint a kaszások néhány ölnyire előrehaladnak, beállnak utánuk a csirkézők. Csirkéző-, vagy másképpen fordítóvellával (VI. t. 5 és XXII. t. 1) dolgoznak. Néhol négyágú, széles, nagy vas villát használnak. Kétféleképpen csirkéznek a pusztán. A csirkéző a két kézzel markolt villáját a rend vége alá csúsztatja. Azután felemeli, és a rend végére teszi. Majd ismét a rend vége alá szúr, s a gazt a rend végére helyezi. Ezt annyiszor ismétli, míg a kívánt mennyiség össze nem gyűlik. Gyűjtés közben a villa hegyével megveregeti a csirke vágott végit, és villa hátával megnyomja a derekát, hogy a szél meg ne bontsa. Végül a lefele néző villával ráüt a csirke túlsó felére, s egy ütés után kissé maga fele húzza a szétterült gazt. Azután a csirke mögött elválasztja a csirkétől a rendben fekvő gazt. Majd villájával ismét a rend vége alá nyúl, és a fent leírt módon csinálja a következő csirkét. Ha nem fúj szél, a csirkéző amint egy negyed csirkényi gazt összegyűjt, azt egy méter távolságra előre dobja a rendre. így könnyebb a rendet Összeszedni. Amint a rendet odáig összeszedi, a villára gyűlt gazt az előre dobott csomó tetejére helyezi. Ha a villa ágai rövidek s egyenesek, akkor két rendet hajtanak. Először az egyik rend alá nyúlva s a villára vett gazt egymásra téve készít a csirkéző egy félcsirkét. Azután a mellette
